A waffen SS 41-42-ben jelentéktelen erőt képviselt a keleti fronton a Wehrmachthoz képet. Később fejlesztették fel. (nagyon helyes, hogy a Honvédség kímélte az erőt, amennyire lehetett).
A német tábornokok azért bírálták, mivel rendkívül magas veszteségeik következtében elpazarolták a legjobb német emberanyagot, hatékonyabban is lehetett volna hasznosítani... nem véletlen, hogy az SS keretéből nem kerültek ki zseniális hadvezérek, még Sepp Dietricht se nevezhető egy napon Rommellal, Mansteinnel, s még lehetne sorolni...

Németek igen csak rá voltak utalva a finnekre, Leningrád bekerítése miatt, az északi szállítási útvonal (jégmentes kikötők!) elvágása, de méginkább a nikkel miatt! Ugyanis ezt csak itt tudták beszerezni nagy mennyiségben, s ennek hiányában csak biliacélt gyártott volna a német hadiipar, nem ágyúnak, páncélosnak valót. A finnek azonban gyakorlatilag önálló háborút folytattak, ők párhuzamos háborúnak nevezik.

Hitler Antonescut favorizálta, nem a románokat. Azért nem szállta meg, mert bízott benne. A német tábornokok viszont nem voltak nagy véleménnyel a románok harcértékét illetően. A megszállás is felmerült, persze nem így fogalmazva, hanem a csapatok mélységi diszlokációja az országban, csak Hitler vak volt, pedig a magyar titkosszolgálat is kiszagolta a románok kiugrási szándékát. Utána meg toporzékolt, mint a gyerek, akinek elvették játékát, pl. bombáztatta Bukarestet...