Lánszki úr szemmel láthatóan valóban talált a helyszínen ősi romokat.
A kérdés csúpán csak az lehet hogy valójában Sicambria romjait találta meg vagy mást.Mindenesetre az már most is látszik hogy nem egy hajdanvolt kőfejtő maradványa.
Egy tanulmány az Ősi Buda kereséséről :
http://www.angelfire.com/realm3/hmult/cikkek/pilis.htm#r000
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az egyiptomi építmények tájolásáról pedig egy idevágó részlet Graham Hancock
könyvéből :
"Az ókori egyiptomiak egy igen erős égi jelet - a Szíriusz (ízisz istennő jelképe az
egyiptomi és a „hermetikus" mitológiában) napközeli (hajnali) felkelését - használták napfáraóik születésének szentesítésére és szimbolizálására.
Rónáid Wells csillagász, az ókori egyiptomi csillagászat elismert szaktekintélye szerint:ízisz istennőt, Re (a napisten) lányát is a Szinusszal azonosították.
A csillagászati kapcsolat nem csak azért jött létre, mert (a Holdat nem számítva) a Szíriusz az éjszakai égbolt legfényesebb égiteste, ahogy a Nap a nappali égbolt legfényesebb égiteste, hanem azért is, mert a téli napforduló idején a Szíriusz hajnali felkelése igen közel esik a horizont azon pontjához, ahol Re felkel a téli napforduló születésének reggelén. Az, hogy évente egyszer közel ugyanazon a helyen jelenik meg, illetve az a tény, hogy a folyók is ebben az időpontban indultak
áradásnak, szent és sérthetetlen eseménnyé tették ezt a kettős égi
eseményt.
Ron Wells számításai szerint Kr. e. 3500-ban a Szíriusz csillag pontosan ugyanazon a helyen kelt fel, ahol a téli napforduló idején a napfelkelte történt. Az ő számítása „egyenletes, fénytörés nélküli horizontot" tételezett. Saját (R. B.) számításaim szerint a mai Kairó szélességi fokáról nézve a felkelés délkelet 29,5 ° körül
játszódhatott le. Kr. e. 3300 környékén, a dinasztikus Egyiptom megalapítása idején ez délkelet 28° táján mehetett végbe. Egy egyszerű számítás szerint a téli napforduló idején abban a korban a Szíriusz pontosan ugyanazt az utat járhatta be, mint a Nap. Éjszaka szó szerint „második Napként" haladt az égbolton. Kr. e. 3300 azért rendkívül jelentős dátum, mivel a dinasztikus Egyiptom kezdetét jelentette,
amikor az egész ország egyetlen király uralma alatt egyesült.
Régen, az ókori Egyiptom idejében, a Kr. e. 3. ezredfordulón a Szíriusz napközeli felkelése a nyári napfordulóhoz volt közel, amely (a mi modern, Gergely-naptárunk szerint) június 21-re esik. Az egyiptomi civilizáció végére, nagyjából Kr. e. 30-ra azonban a bolygónk tengelyének előrehaladás-ciklusa miatt a Szíriusz napközeli felkelése a nyári napfordulóhoz viszonyítva „elcsúszott", hogy aztán csaknem egy
hónappal később menjen végbe, vagyis július 20-a körül. Amikor Bartholdi az 1860-as években Egyiptomba látogatott, a Szíriusz napközeli felkelése még inkább a nyári napforduló utánra tolódott, és azt a Kairó közelében lévő ókori Héliopolisz szélességi fokáról augusztus 5. reggelén észlelték volna.
Ma már jól megalapozott tény, hogy az ókori Egyiptomban a templomokalapkőletétel! szertartását- mely „a zsinór kifeszíté-seként" ismeretes
- időtlen idők óta egy Szesat istennőt megszemélyesítő papnő hajtotta végre -, s a fenti istennőnek hétágú csillag volt a szimbóluma, melyet a feje fölött viselt. Szesatot mint „az építők úrnőjét" tartották nyilván, s ezen címe révén a templomépítők, építészek és kőművesek védelmezőjeként vált elismertté. Érdekes, hogy egyúttal Thotnak, a bölcsesség ókori egyiptomi istenének is a felesége volt.
A Szűz csillagképet ízisznek szentelték, az Oroszlánt pedig férjének, Ozirisznak [...] búzakalászt tettek a Szűz kezébe, hogy ezzel fejezzék ki a hónapjához kapcsolódó alapgondolatot, talán azért, mivel a Szűz csillagjegyet a keletiek epinek, azaz búzakalásznak hívták."
