Köszönöm szépen a nagyívű áttekintést.

Előre kell bocsátanom egy-két dolgot. Engem százszor jobban érdekel a történelem története, mint a történetírás története. Kizárólag az igazság kutatása vezet, s egyáltalán nem befolyásol, ki milyen aktuálideológiai célokat akart szolgálni bizonyos koncepciók kialakításával. Ezért viszont arra is szabad vagyok, hogy bárki igazságait, vagy tévedéseit belássam.

Sokat foglalkoztam Görgeyvel, s úgy gondolom, reális képem van róla. Egyszer, élete vége felé azt mondta valakinek, hogy nem volt olyan nap, amikor valaki kezet ne csókolt volna neki, s valaki le ne köpte volna. Azt hiszem, ez kifejezi a lényeget.

Görgey nem volt úgy áruló, ahogy Kossuth vádolta, s ahogy azóta sokan vádolták, beleértve azt az ostobaságot is, hogy osztrák ügynök volt. Ezek hamis vádak.

Görgey mégis áruló volt. De nem a szabadságharc, nem a "magyar ügy", nem a honvédsereg árulója, hanem saját katonai hivatásának árulója. Kossuth szörnyű lépése, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadtatása után, amely nem a trónfosztás, hanem az elkülönülő magyar hatalom nemzetállami koncepciójának meghirdetése miatt volt döntő bűn, Görgey a politika felé fordult, s innentől kezdve a mulasztások, intrikák, politikai ambíciók terhelik működését. Jelképes tény - bár szerencsére, későbbi fejleményekkel ellentétben, negatív következmények nélküli mozzanat -, hogy a Függ. Nyil. hírének megérkezése után, a nagysallói csatában egyáltalán nem vett részt, pedig e közvetlen közelben tartózkodott. 

Elkészítettem a világosi fegyverletétel előtti és utáni tíz nap minden napjának katonai térképét a teljes Kárpát-medencére vonatkozóan (beleértve természetesen Erdélyt is). A térképen a honvédsereg, az orosz és császári haderő összes alakulatának elhelyezkedését és mozgását feltüntettem, taktikai egységekig menő részletezéssel és létszám-fegyverzeti adatokkal. Arra az eredményre jutottam, hogy a feltétel nélküli kapitulációnak semminemű katonai indoka nem volt. Kérlek, vesd össze a létszámadatokra hivatkozás babonás automatizmusát azzal a ténnyel, hogy dokumentumok bizonyítják: a fegyverletételt fogadó orosz dandár tisztjei rettegtek annak lehetőségétől, hogy a kapitulálók esetleg meggondolják magukat és megsemmisítik őket. Miféle "feltétel nélküli" kapituláció az, amely során a kapitulálók közel kilencszere erőfölényben vannak a kapitulációt fogadó alakulatokkal szemben?

Temesvár nem döntő győzelmet hozott Haynaunak, hanem hazárdírozásának végső kifulladását. Ettől félt Paszkevics, s ezért mozgott olyan lassan lefelé. A temesvári csata véres veszteségei a honvédsereg oldalán mindössze egyharmadát tették ki a győztes isaszegi csata veszteségeinek. Guyon üzenete sokkal inkább a helytelenül arcvonalra állított újoncalakulatok pánikját és felbomlását, mint a valóságos katonai helyzetet tükrözték. Vécsey és Kmetty hadtestei egymást váltva fedezték könnyedén az "üldöző" osztrák és orosz csapatokkal szemben a magyar csapatok visszavonulását. Az idézőjel indoka, hogy 6-8 ezer fő "kergetett" 70-80 ezer főt. Lüders harc nélkül kiürítette Dévát a magyar csapatok közeledtének hírére. S a sereg tábornokai és főtisztjei, akik jól érzékelték a helyzetet, tudták, hogy Haynau végzetesen meggyengült, vonalai cérnavékonyra széthúzódtak, állandóan egymástól kérdezgették, s futárokat küldtek, hogy megtudják: "Hol van Görgey, mit csinál Görgey?" Tudták ugyanis, hogy egy délről (fősereg, bevethető 40-50 ezer fő) és északról (Görgey 30 ezer fő) egyidejűleg indított találkozóirányú támadó művelet Haynau "főseregét" (végsőkig kimerült 35 ezer fő) teljesen megsemmisítheti.

Nem tudták, hogy közben Görgey már nem katona, hanem "diktátor". Aztán megérkezett a feltétel nélküli kapituláció híre, amely azt a benyomást keltette bennük, hogy az orosz fősereg 150 ezer fővel ott van a közvetlen közelben. Ennek nyomán tehát, s nem a temesvári visszavonulás miatt következett be a teljes reményvesztettség. 

Az orosz beavatkozás után totális katonai győzelemmel már nem lehetett megnyerni a szabadságharcot. De minden lehetőség megvolt magyar oldalon a tisztes, szigorú feltételekhez kötött és garantált béke kivívására, amely győzelemmel ért volna fel, s egész más irányba viszi tovább a birodalom, egész Közép-Európa, de egész Európa sorsát is.