Az a gubanc, hogy volt szerencsém Lánszki úrtól élőben végighallgatni a teóriáját.

És kénytelen voltam megállapítani, hogy azon "tudósok" közé tartozik, aki a már kidolgozott teóriájához keresi - és mily' meglepő: meg is találja - a tényeket, nem pedig a fellelt tényeket próbálja meg értelmezni és valamiféle rendet teremteni köztük.

Magyarul, fordítva ül a lovon, ami a régészetben és a történei kutatásban legalábbis megengedhetetlen.

Mellesleg ugyanez a módszere a mindeféle széllelbélelt (ál)egyiptológusnak is, akiket valami lázas ösztön hajt, hogy a Kheopsz-piramis geometrikus alakzatának méreteiből kozmikus következtetéseket vonjanak le. Így jön be például az északi pólus emlegetése - pedig ha már erre adják a fejüket, tudniuk illene, hogy a piramisok korában a Föld tengelye bizony nem a mai Sarkcsillagra mutatott, lévén, hogy a tengely nem állandó helyzetű.

Pár évtizede megjelent egy remek könyv magyarul is - cseh egyiptológusok írták. Mindegyik jelentős piramis leírását tartalmazza, de az írók kénytelenek voltak egy egész fejezetet szentelni az általuk csak piramidiotizmusnak nevezett, széles körben terjengő téveszméknek és sarlatánságoknak.

Holott a valóság sokkal izgalmasabb szokott lenni, mint a mindeféle kitalált baromságok.

Na, ennyit erről a témáról.