A "bezzeghez" nem tudok hozzászólni, csak kérlek, nézd meg a memorandom-per történetét, vagy azt, ahogyan Kós Károly írt róla. Bizony, az Erdélyi Országgyűlésben nem volt képviselete a román nemzetiségnek.

Számomra semmire nézve nem mérce az Egyesült Királyság, vagy Franciaország politikája. (Lásd ír burgonyavész, ópium-háború, gyarmati csendőrség, stb., stb.)

A harmadik bekezdésednél valószínűleg félreértés lehet, mert ugyanazt mondom, amit te. A soknemzetiségű honvéd haderő a maga körében megvalósította azt a konföderális szellemiséget, amit a gyakorlati politika Kossuth vezetésével sajnos feláldozott a "függetlenség" nemzeti öncélúságának ábránd-oltárán, pedig ez a konföderális együttélés lett volna egyedüli záloga a (habsburg-, vagy nem-habsburg-) birodalom, sőt egész Közép-Európa tartóképességének. Évekkel később értette meg Kossuth a tévedését.

Ne vedd nagyképűségnek, de sokat foglalkoztam a szabadságharc katonai történetével is, és tudom, hogy nem volt olyan mozzanata, amelyben vagy így, vagy úgy ne játszottak volna a nemzetiségek döntő - olykor csatadöntő - szerepet, miközben a magyar nemzet adta a törzserőt.

Azért tértem ki erre, mert szoros történelmi összefüggést látok a szabadságharc - Kiegyezés (mint a szabadságharc honvédserege konföderális szellemiségének elárulása) - Trianon - revízió - Don-kanyar folyamat elemei között. És mert a mai napig nem tanulták meg a Kárpát-medence kis népei a konföderális együttélés kikerülhetetlen történelmi leckéjét.