Várom a folytatást, addig csak egy pár kezdeti reakció (bár lehet, hogy ez is sok lesz)

 

0) A normális szerzetesség (ha erről az igazi keleti aszkétákat olvasod) sosem a test sanyargatását célozta meg, csupán olyan teljes emberi összeszedettségséget, ahol a testet és a lelket is uralja az ember. Tehát nem a test ellen küzdöttek az aszkéták, hanem a test uralásáért. Ha megnézed az Ortodoxia hatalmas ikonográfiai tanítását, az is azon alapul, hogy mivel a megtestesült Istent az anyag/test képes volt hordozni, ezért az anyag is meg lett szentelve, és emiatt illeti tisztelet pl. az ikonokat (és nem imádat és nem is mindenféle képi ábrázolást, az ikonok tulajdonképpen hasonló anyagi kifejezői az Élő Igének, mint a Biblia, ami ugyebár egy könyv. Nem tudom, a protestánsok miért tisztelnek ennyire egy anyagot, mint a Biblia. ;) ). Mellesleg Krisztus testben ment fel a Mennybe (és a Menny nem vetette ki magából a testet!), és Pál Apostol szerint is a testünk a Szentlélek temploma. Ha a testünk pusztán elhal és nem nyer megváltást, abból az következik, hogy az ember és a föld sem nyerhet megváltást, hiszen az ember nem csupán lélek, hanem pont a lélek és a test egysége adja sajátságos, egyedülálló szerepét az egész univerzumban és a teremtett világban. A gnosztikusok/ezoterikusok ott csúsznak el de baromira, hogy számukra gyakorlatilag nem létezik a test megváltása, és éppen ezért lehetetlen, hogy teljes megváltásban részesüljenek, mint emberek (és nem angyalok, akiknek nincs testük), és képtelenek felfogni a Megtestesült Isten misztériumát, ami pedig János Apostol nyomán az antikrisztus lelkülete. (1Jn 4,3; 2Jn 1,7) Hű, de ciki!

 

1) IKor 14-ben pont Pál volt az, aki rendet teremtett az addigi kaotikusnak tűnő istentiszteletben, és ne felejtsük el, hogy pont Ő volt az, akinek Maga Jézus jelent meg, de ez nem nélkülözte azt, hogy a hivatalos hierarchia formálisan is áldását adja a tevékenységére (APCsel 13 eleje). Ezenkívül ApCsel 6 szintén az egyházi hierarchiát és szerepeket szabályozza (itt éppen a diakónusokat), valamint az is egyértelmű, hogy az apostolok általában több gyülekezetet pasztoráltak (mint a psüpökök) és voltak presbiterek (pl. Timóteus), akik viszont csak egy közösség elöljárói voltak (papok). Egyébként meg természetes, hogy az evangéliumi időkben nem volt még annyira leszabályozott az istentisztelet rendje, amikor még állandó helye se nagyon volt az istentiszteletnek, de az Eucharisztia, a liturgia központi eseménye akkor is ugyanúgy megvolt, és ugyanolyan formát öltött, még a következő 2000 évben (ha nem számítjuk az egy szín alatt áldozás későbbi gyakorlatát, de tudtommal a katolikusoknál sincs tiltva a hívek két szín alatt történő áldozása, láttam is erre példát.)

 

2) Pont ortodox szerzetesek írásában olvastam (többnél is), hogy nincsenek jó és rossz elemek, mert Isten mindent jónak teremtett. Lásd: a Biblia eleje. A bűn csupán a dolgokkal való visszaélés, nem rendeltetésszerű használat. Pl. a táplálkozás, szaporodás ösztöne is jó dolog, az étel-ital, testi szépség, szeretkezés is mind jó dolgok, hiszen a táplálék segít minket a növekedésben, energiautánpótlást ad, stb., volt szerzetes aki pont a női szépség láttán magasztalta Istent (hiszen ez tényleg az egyik legszebb dolog a világon), és a szeretkezésben az ember az alkotó-egyesítő szeretetet éli meg. Mindezek jó dolgok, a probléma csupán a velük való visszaélés, amikor valaki élvezetből betegre zabálja magát, lerészegedik és nem ura önmagának, Isten által megszentelt közösséget dúl fel a paráznasággal, stb. stb. Nem a dolgokban kell keresni a rosszat, nincsen negatív teremtő, a rossz csupán az emberi lélekben keletkezik a szabad akarat rossz irányultságával. Nem mondta-e maga Jézus is, hogy az szennyezi be az emebrt, ami bemegy, hanem ami kijön belőle? A gnosztikusok itt ismét Krisztusellenesnek bizonyulnak.

 

3) A képmutató alázatoskodást mindenki elítéli, de nem tudom, mi köze ennek a papi viselethez, és hogy jutottunk eddig a páli idézetből. Maga Isten szabályozta az ÓSZ-ben is a papi öltözetet, és Maga Jézus mondta, hogy aki nem ünnepi ruhában megy a Király Lakomájára, azt kidobják a külső sötétségre. Minden Liturgia ilyen királyi lakoma, ahová az ember nem rongyban megy el.

 

4) Hát ez szerintem mégdurvább és önkényes összemosása a dolgoknak, hogy az angyalok tiszteletéből jutottunk el ahhoz, hogy a kérus képmutató. Valami szorosabb láncszem jobb lenne.... De egyébként ismersz Te személyesen papokat? Én jópárat ismerek, és egyiket sem tartom képmutatónak, sőt: azokat az ortodox papokat, akikkel szorosabb kapcsolatom van, mind átlagon felül őszintének és alázatosnak tartom. Deviánsok mindenhol vannak, de 1-2 esetből nem kell mindenkire ráhúzni a kollektív bűnösséget. Gondolom, túl sok papot nem ismerhetsz közelebbről, tehát akkor mi alapján ítéled meg őket, pláne globálisan? Képmutató papok persze vannak, mint ahogy képmutató hívek is, egyiknek sem kizárólagos kiváltsága a képmutatás. És minden ortodox hívő tudja, hogy nem azért csókol pl. kezet a papnak (amit mellesleg sokan nem is kérnek, sőt meg is akadályoznak), mert a pap egy gőgös önkényúr, hanem azért mert akármilyen bűnös a pap, Isten kegyelméből ez a kéz érinthette Krisztus testét (eucharisztia), és kizárólag Krisztus miatt jár a kézcsók. De ez nem kötelező, senki se sértődik meg, ha elmarad a kézcsók üdvözléskor vagy a végső áldásosztáskot, és gyerekkorom papja kifejezetten mérges volt, ha kezet akartunk neki csókolni (pedig nem személy szerint neki járt a tiszteletnek ez a kifejezése, mint mondtam).

 

5) Na, ezt nem értem. Esetleg arra gondolsz, hogy Krisztusnak nincs szükség földi helytartóra, mint a római pápa? Hát ezzel egyetértünk, mint mondtam, ortodox vagyok, nálunk Krisztus a legfőbb főpap egyházjogilag is teljesen, a római püspök csupán tiszteletbeli elsőbbséget élvez a mi szemünkben (ahogy kezdetben volt), Krisztus Apostolainak utódai között, akik egymás között egyenlőek, és mind a legfőbb főpap Krisztus alá vannak rendelve. Éppen ezért ha egy hívőnek választania kell, hogy Krisztusra hallgat, vagy a püspökére, természetesen a nagyobb főnökre kell hallgatnia, ez tulajdonképpen egyházjogilag is megengedett számára, volt már eset, hoyg a nép szembefordult a Krisztusnál kisebb rangú elöljárókkal, és lám: nekik volt igazuk. De ezzen csínján kell bánni, mert sokaknak fogalmuk sincs, hogy mit hirdet krisztus, egyénileg értelmezik és visszaélnek ezzel, és az ilyen szembefordulások túlnyomó többségében az elöljárónak van igaza, hiszen nem véletlen, hogy ő lett felszentelve Isten akaratából.

 

6) Na, ez egy nagy téma. Röviden annyi, hogy az Egyház, mint a Fiú Isten teste egyetemes, éppen ezért kulturálisan-ideológiailag nem szabad korlátozni semmilyen emberi lokalitással, se fizikai, se szellemi értelemben. Ez azt jelenti, hogy megvan az a képessége, hogy mindenféle emberi filozófia felé képes emelkedni egyetemesen, és azok elemeit megszentelve, leválasztva a pogány máztól képes felhasználni, hogy egy adott filozófia-teológiai problémát világosabb megfogalmazással megoldjon. De ez ordító különbség a New Age és ahhoz hasonló szinkretista törekvésektől. Az utóbbiak ugyanis egyszerűen összekutyulnak mindent, ami kilóg, azt felhígítják, lenyesik, eltérő tulajdonságú építőkockákat erőszakolnak össze ragasztóval, az egéász egy felszínes diszharmonikus önellentmondásos katyvasz. Ezzel szemben szintén egy keleti orotodox szent fogalmazta meg a megkülönböztetve egyesítés elvét, ami merőben más, mint a New Age-es katyvasztás. Ez nem a felszíni megoldásokra törekszik, hanem a dolgok mélyére hatol, és miután feltárta a különbségeket az elemek között, ezt leválasztva kivonatolja azt az esetleges közös magot, ami egy új elemben is megvolt, és így szerves egységet lakothat az addigi rendszerrel. Mert ha a kereszténység nem lenne egyetemes,akkor nem hirdethetné, hogy valóban az Egy Igaz Abszolút és Végtelen Isten alapította, hanem csak egy vallás a sok közül. Amit kirekeszt az Igaz Hit, azt csak azután teszi, hogy beizonyosodott róla, hogy miért nem egyeztethető össze az isteni tanítással, és miért nem szolgál az emberek üdvösségére. És mondok még egy dolgot, ami lehet, hogy nagyon durván fog hatni, de igaz. Amikor az egyetemes zsinatok megvitattak 1-1 tanítást, hogy vajon összeegyeztethető-e Krisztussal, vagy sem, akkor többen összeültek, elmondták akár többen is kellő teológiai színvonalon a véleményüket, és aztán felismerték és elfogadták a helyes tanítást. Látszólag ez történt. Valójában viszont, mivel a Szentlélek is ott volt (v.ö. ApCsel 15), itt nem az történt, hogy az emebrek keresgélték, hogy mi lehet az igazság, és aztán szavaztak, hogy mi az , ami a legtöbbjüknek tetszik, hanem – kapaszkodj: Maga Isten KIHIRDETTE, hogy mi az igazság egy olyan fórumon, amelyet az emberek mindnyájan elfogadtak. A Zsinati keretre tulajdonképpen csak azért volt szükség, hogy egy olyan látható kerete legyen a dolognak, amit az emberi tömegek elfogadnak. Na, erre varrj gombot!