Hali!

Én úgy gondolom, a gnosztikusok tanaiból (bár az elég nagy falat) egész egyszerűen az következik végeredményben, hogy nem Krisztus a közvetítő Isten és ember között, így nem is lehet valóságos szeretetközösség Isten és ember között, vagyis egyszerűen nem az intézményes Egyházzal állnak szemben, hanem Krisztus valódi szerepével, aki nem csupán egy elsőszülött, mert ha csak annyit nézel, hogy senki sem mehet az Atyához, csakis általa, ilyen szerepe semmilyen más elsőszülöttnek nincs. És hogy a gnosztikusok nem csupán az intézményi résszel kerültek szembe, az abból is látszik, hogy valóban a szerzetesség/remeteség pont akkor kezdett virágozni, amikor a Birodalom megtért és így létrejött Egyház és Állam szövetsége, de hogy a kettő nincs ellentétben egymással, az abból is látszik, hogy nem támadta egyik a másikat: se a hivatalos hierarchia a szerzeteseket, se fordítva. Ellenben a sivatagi szerzetesek is támadták a gnosztikusokat, nemcsak a hivatalos hierarchia. Az Egyház egyszerűen a világba küldetett, tehát ha nem élne a világban, értelmetlen lenne küldetése, nem tudna kihez szólni, ha viszont nem lennének szerzetesek, lehet, hogy nem tudna mit mondani a világnak, tehát míg az Egyház egésze mindkét oldalt tartalmazza, addig az egyének választhatnak a két út között anélkül, hogy egységük megbomolna. Vagy szerinted minden keresztény remete Egyházellenes? Pont azt látjuk, hogy nagyon nem! Az eretnekek azok, akik Egyházellenesek, és hivatkozhatnak arra, hogy a látható támadja az ő láthatatlan világukat, csakhogy amit ők csinálnak, az a szerzetesi ideálok karikatúrája, mivel látjuk, hogy az igazi szerzetesség szerves része az Egyháznak.

És mint mondtam, de szívesen leírom megint, a zsinati megfogalmazás azt mondja, hogy az Isteni és az Emberi természet Krisztusban KEVEREDÉS NÉLKÜL ÉS CSORBÍTATLANUL ment végbe (egyébként szerintem Elohim és Adonáj ugyanaz, azok a nevek, ahogy az emebr szólítja Istent). Ebből az következik, hogy semmit nem sérült egyik sem attól, hogy a Fiú Isten emberré lett, és a kettő nem is keveredett össze. Egyszerűen egyesítette a kettőt, úgy ahogy mi is egyesülhetünk Istennel: csorbítatlanul, összekeveredés és összevegyülés nélkül, de szétválaszthatatlanul. Ez a szeretet legbelső logikája. Vajon egy buddhista, gnosztikus, ezoterikus, stb. mit fog ebből a szeretetből kapni saját individuális útján, ahol gyakorlatilag Maga válik istenné? Nem-e ez az igazi önfejűség és a Kígyó legfőbb kisértésének (olyanok lesztek, mint az Isten úgy, hogy engedetlenek lesztek Isten iránt) a követése? Az igaz hitben a lényeg pont a KAPCSOLATBAN van, és abban, hogy hogyan jön létre kapcsolat a személyek között! Aki elveti a Szentháromságot és a Zsinatok krisztológiai tanítását, az nem mást vet el, mint a SZERETETET! Mert szeretet csak különböző személyek között jöhet létre. És mivel Isten maga a Szeretet, ahogy János is mondja, Ő nem tesz másként, Ő mindent szeretetben visz végbe, a Szeretet mintájára. Ezért van az, hogy már a teremtés előtt több személyben létezett és a személyek kölcsönös szertetete hozta létre azt a létező legszorosabb kapcsolatot egész világegyetemünkben, amit Szentháromságnak hívunk, és amely meghaladja mind a másik kettő Ábrahámita vallás szigorú monoteizmusát, mind a pogány vallások politeizmusát, és az irracionális 3=1 képlettel lehet csak kifejezni. Mert Istenben és Krisztusban is ugyanaz a keveredés nélküli elválaszthatatlan kötelék jön létre, a szeretetnek az a kifejezése, amely minden értelmet meghalad, és ebben a kapcsolatban vagyunk mi Istenhez kötve. nem véletlen, hogy Krisztus nekünk ADJA mintegy kívülről a Testét és Vérét, és ugyanúgy mintegy Felülről, kívülről száll alá a Szentlélek Isten is. Mert isten tiszteletben tartja a mi szuverenitásunkat, mert a mi beleegyezésünk is kell, hogy SZERETET-KAPCSOLAT jöhessen létre köztünk és Közte. Ő nem betör az ajtón és bekebelez, mint valami nagygömböc. Nem így valósul meg az, hogy Isten lesz minden mindenben, hanem csakis úgy, hogy a Teremtmények beengedik Őt Magukba, kinyitják az ajtót, amin zörget. Ez a szeretet működése. Aki nem így gondolkodik, az sohasem jut el a Szeretet igazi megismeréséhez, ami persze nem piskóta, lévén, hogy Isten a szeretet (vagyis a Szertet nagyobb nálunk, embereknél, és igazából nem azért Ilyen Isten, mert szeret, hanem pontosabban fogalmazva azért ilyen a szeretet, mert ilyen Isten).

És sajnos ezért véreznek el rajta sokan és állnak meg félúton, és lesz náluk valami édeskés huszadrangú dolog a szeretetből, ami viszont a legcsodálatosabb dolog az életben és a legnemesebb filozófiai tárgy (többek között), amely meghaladja az embert.