Izrael kontra Irán: a cél szentesíti az eszközt?

Egy izraeli diplomata szerint Izrael kész megtámadni Iránt, hogy megakadályozza atomfegyverkezését. „A világ nem engedheti meg magának, hogy együtt éljen egy nuklearizált Iránnal”, mondta a zsidó államot legutóbb az ENSZ-ben képviselő Dan Gillerman az egyik ausztrál napilapnak (The Age, 2009. február 14.), azt sem titkolva, hogy az iráni atomprogram leállítását célzó diplomáciai erőfeszítések valószínűleg már érvényüket vesztették.

Valójában azonban az Izrael által Gázában elkövetett háborús bűnök után sokkal inkább az a kérdés, hogy vajon a világ megengedheti-e magának, hogy együtt éljen egy nuklearizált Izraellel, amely – Iránnal ellentétben – titokban és a nemzetközi közösség ellenőrzése nélkül szerelte fel magát atomtöltetű rakéták százaival, míg a maga részéről Irán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) együttműködve folytatja nukleáris programját. Az amerikai hírszerzés új főnöke utóbb megerősítette egy 2007. novemberi titkosszolgálati jelentés konklúzióját, miszerint Iránnak nincs atomfegyver-programja. A szenátus hírszerzési bizottsága előtt Dennis Blair kijelentette, hogy Teherán nem törekszik atomfegyverkezésre, és fokozott militarizálódással sem vádolható.

Annak idején az ominózus jelentés politikai kudarcot jelentett a Bush-kormány számára, amely nyomást gyakorolt Iránra atomprogramjának felfüggesztéséért. A fennállása során legtöbb ellenőrzést az iráni nukleáris létesítményekben lefolytató NAÜ sem talált semmit, ami a program katonai célzatú devianciáját jelezte volna. Ennek ellenére az amerikai és az izraeli kormány továbbra is az iráni nukleáris technológia feltételezett katonai fejlesztésének kérdését forszírozza, három alkalommal szankciókat léptettek életbe Irán ellen, Izrael pedig nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy lerombolja nukleáris létesítményeit.

Irán, ellentétben az USA-val és Izraellel, nem támadott meg más országot az újabb kori történetében, ugyanakkor elég bizonyíték van arra nézve, hogy az Egyesült Államok régóta eltervezte az olajháborúit, és hogy Irán az egyik célpontja. Egy erős perzsa állam akadályt jelent Izrael területi terjeszkedésének útjában is. Ebben a kontextusban, még ha arra törekedne is, hogy önvédelme érdekében hatékony nukleáris elrettentő kapacitást fejlesszen ki, ez tökéletesen érthető és igazolható lenne. Ha az USA és Izrael azt akarja, hogy más országok hagyjanak fel atomprogramjukkal, azzal kellene példát mutatniuk, hogy ugyanígy tesznek. Ez persze nem fog bekövetkezni, mert azt képzelik, hogy erővel behódolásra kényszeríthetnek más nemzeteket. Módszerük világos: tegyétek le a fegyvert, hogy ellenőrzésünk alá vonhassuk természeti kincseiteket és területeiteket, mert ha nem, megtámadunk benneteket.

Eddig még senki sem bizonyította be, hogy a világ miért is „nem engedheti meg magának, hogy együtt éljen egy nuklearizált Iránnal”. Valójában ugyanis, éppen ellenkezőleg, a világ biztonságosabb, ha az államok elrettentő atomütőerővel rendelkeznek. A világ együtt él a nuklearizált Amerikával, Oroszországgal, Kínával, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Indiával, Pakisztánnal, Izraellel és valószínűleg még számos más országgal, de senki nem fenyegeti őket emiatt háborúval, és senki nem vonja kétségbe a békés vagy háborús célú nukleáris programjaik kifejlesztésére vonatkozó jogukat. Iránnal miért lenne más a helyzet? Erre a naiv kérdésre fentebb már válaszoltunk.

Érdekes momentum, hogy Oroszország nem él vétójogával a Biztonsági Tanácsban az Irán elleni szankciók blokkolásához, talán éppen abból a meggondolásból, hogy a USraeli kondominium minél jobban belekeveredjen egy új geopolitikai slamasztikába. Az Obama-kormány állítólag kész lenne felülvizsgálni az európai rakétaelhárító-rendszer telepítésére vonatkozó terveit, ha Irán felhagy azzal, amit az amerikaiak és az izraeliek atomfenyegetésnek tekintenek. Valójában egy közvetlenül az oroszoknak címzett ultimátumról van szó: segítsetek nekünk megfélemlíteni Iránt, mert különben a határaitokra telepítjük a rakétáinkat. A valódi kérdés itt is az, hogy ha az Európába telepítendő amerikai rakétapajzsnak az a célja, hogy megakadályozza az iráni atomrakétákat az USA elérésében, akkor miért éppen Lengyelországba akarják azt telepíteni, és miért nem Németországba, Nagy-Britanniába vagy Izlandra? Nyilvánvalóan azért, mert a lengyelországi rakéták elsősorban Oroszországot fenyegetnék, így növelve az USA „zsarolási potenciálját” a globális stratégiai játszmában.

Időközben a közel-keleti haramiaállam titkos háborút indított az iráni atomprogram ellen. Amint azt amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva az egyik brit napilap (Daily Telegraph, 2009. február 22.) megszellőztette, Izrael bérgyilkosok, kettős ügynökök és szabotázsakciók révén igyekszik meggátolni Irán nukleáris tevékenységét, az ország atomprogramjában résztvevő magas rangú személyek meggyilkolásától sem riadva vissza. Az izraeliek állítólag azért döntöttek így, mert tudják, hogy az új amerikai vezetés nem támogatná az iráni nukleáris létesítmények megtámadását, amely széles körű regionális konfliktust robbanthatna ki.
A jeruzsálemi Nemzetközi Stratégiai Tanulmányi Központ nemrég közzétett egy elemzést az iráni nukleáris létesítmények elleni esetleges izraeli légi csapás következményeiről. Abdullah Tuqan, az intézmény Reuters által idézett elemzője szerint 42 izraeli Jerikó-rakéta, egyenként 750 kg-os robbanótöltetet hordozva „elég lesz a natanzi, az iszfaháni és az araki létesítmények jelentős megrongálásához”. Sam Gardiner nyugalmazott amerikai tábornok azonban, aki a bombázások és rakétatámadások hatásainak szimulálására szakosodott, szintén a brit hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy az iráni atombunkereket csak abban az esetben lehetne átlyukasztani, ha egy második robbanófejet juttatnának az első által okozott résbe.

Ugyanakkor Mohamed el-Baradei, a NAÜ vezérigazgatója részben Izraelt okolja, hogy az általa irányított ENSZ-szervezetnek nem sikerül eltántorítania Iránt az atomfegyverkezéstől. Mivel a térségben csak a zsidó állam nem írta alá az atomsorompó egyezményt, és egyedüliként birtokol atomfegyvereket, az általa élvezett kettős mérce miatt az atomstop-rendszer elvesztette legitimitását az arab közvélemény szemében, érvel el-Baradei (IHT, 2009. február 16.). Szokásához híven Izrael e téren is fittyet hány a nemzetközi közösség elvárásaira, és ezt bármiféle következmény nélkül teheti, ameddig biztos lehet az USA cinkosságában. Kérdés, hogy meddig? A világválság ugyanis megadhatja a kegyelemdöfést a minden eresztékében recsegő virtuális birodalomnak.