Kedves ChonGhe!

Lehet, hogy ez eltérés lesz a vita fő szálától, de ha már feljött a zsinatok és hagyományok kérdése, elmondom erről is a véleményem. Itt bizonyára nagy eltérés lesz véleményeink között (nyilván), mondhatni egy szekta leszek a te szemedben, de ez nem baj. Szerintem mi nem vagyunk egy hiten, de ez sem baj, attól még jó (minőségi) vitát folytathatunk.

Szóval a következő pontok miatt nem tudom elfogadni az általad említett zsinatokat (ebben benne lesz a meggyőződésem) és szenthagyományokat hitbeli kérdésekben:

1. Az apostoli kor utáni két században (de leginkább a 3.-ra) kialakult a nagy szakadás, amit már az apostoli levelek is említenek, ez pedig a gnoszticizmus kialakulásával kezdődött. (szinte minden apostoli levél szól a gnosztikus tanok ellen) A folytonosság tehát megkérdőjelezhető a cselekedetek és az apostoli tanítás alapján a kialakult nagy tömegegyház és a már háttérbe, vagy úgymond illegalitásba szorul Isten gyülekezetei között. Cselekedetek között csak megemlítem mint legfontosabbat az nikolaiták tanításának elterjedését (klérus-laikus rendszer, kettős istentisztelet), az intézményesülést, majd végül az római rendel (világgal) való összefonódást. (pl.: a Niceai zsinatot elnöke nagy Konstanti császár) Ezt a témát tovább tudnám boncolgatni, említve pl.: az ünnepek és törvény kérdéskörét, amit a Dánel próféciája említ. (Dn 7,25) de most egyenlőre ennyi. Végülis ez nem tartozik a topic témájába

A másik ok inkább hitbeli:
2. Nem vagyok hajlandó hitbeli dologban emberre hallgatni, azaz olyan emberi tanítást, magyarázatokat, hagyományok stb. készként elfogadni (bevenni), amire a bennem lévő Szent Szellem bizonyosságot nem ad, de mindez még az írásokra is igaz. (és az nem csak a 66 könyv) Az írásnak is vannak olyan részei, amivel csak választott axiomaként veszek vitáimban, de nincs róla bölcsességem (nem az enyém), viszont egyetlen általad említett zsinati tanítás, így pl.: a szentháromságtan nem erősödött meg bennem, sőt inkább károsnak láttam amiatt, hogy elválaszt (a sokaságot a háromságtól), bélyegként használták a történelem folyamán és használják (olyannyira hogy embereket öltek meg miatta).

Most ennyit erről a mellékszálról, belemehetünk részletesebben is, de szerintem maradjunk a fő szálnál, mert ebben nem hinném, hogy közelednénk, inkább keressük a közös jót, mint azt ami elválaszt. (bár abból is lehet tanulni)

A természetek kérdésében én elmondtam, amit gondoltam, és szerintem csak kikerülted, a fogalom nyúlékonyságával és problémáival (pl. hogy az isteni változhatatlanságát hogyan befolyásolhatja az emberi term. való állítólagos keveredés) kapcsolatos érveimet, persze ez nem gond, csak megemlítem.

A teremtés vs. születés kérdéskörében én nem lennék ilyen sarkos, amit írsz példa jó és tetszetős , de szerintem az írások alapján nem lehet ennyire sarkítani: úgy vélem inkább "Szellemtől szellem születik" lenne a jó megállítás (Az "Istentől isten" helyett) ez esetben kikerülhető lenne az egész problémakör, mert Isten a szellemek Atyja, Isten fiainak az apukája (akik szellemek), akiről neveztetik minden atyafiúság mennyen és földön, akik között elsőszülött Szellem a Krisztus Jézus, de nem egyedüli fiú, így másik kéréssé válik, hogy a többi fiának szelleme már csak teremtény (de akkor hogyhogy születettek ők is?), csak azért, mert nem az elsők? Sőt, akik újonnan születtek, azok is Isten fiai. (erről már szóltam) A sarkosság abban is látszik még pl., hogy próbálod csak a teremtésre vonatkoztatni a "képmást", holott mint tudod Krisztus is képmása a láthatatlan Istennek. (Kol. 1.15 "Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött"), tehát már itt hibádzik valami. Én igazából ki szoktam kerülni ezt a kérdéskört. Nem foglalkozom vele (nincs róla semmi bizonyosságom: okoskodásnak tartom picit), hogy Krisztus csak isten lehet VAGY csak teremtmény vagy mi? Pro és kontra lehetne érveket felhozni, de ez is kicsit hasonló a háromságtanhoz: elválasztásra jó, meg emberi okoskodásra.


Azzal kapcsolatban hogy Jézus Isten: én írtam, én is úgy gondolom, hogy az, de elmagyaráztam azt is, hogy milyen értelemben gondolok az istenségére (mint Elohim, és lehet küldött is) de úgy látszik ezt is inkább kikerülted, persze nem baj. A Tamás megállapítása tehát jó, mert Izrael Istene (Elohim) és Ura (Adonáj, persze akinek szintén van Istene és Atya) állt előtte, a felkiáltást tehát így ámen. Hisz azt az Istent nem láthatta, aki Jézusnak is Istene és Atya (és akinek Krisztus a képe), azt soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt. (I. Jn. 1:18) Izrael Istenét (Krisztust) viszont sokan látták, pl.: Mózes és a hetven vén a hegyen, vagy Jákób, akinek illette csípőjének forgócsontját stb.

Üdv