Nagyban megváltoztatta volna - szerintem - az elmúlt 60 évünk sorsát, ha nem veszünk részt a keleti hadműveletekben. Azért nem mindegy, hogy a végelszámolásnál semlegessége miatt megszállt államként vagy Németország utolsó csatlósaként, a keleti front mögötti, Szovjetúniót megszálló erők 25%-át adó, és így a partizánharcban aktívan részt vevő államaként tekintenek ránk a szövetségesek.

Arról nem is beszélve, hogy szerintem sokkal kevesebbet szenvedett volna a civil lakosság is '44 szeptembere után. Ugyanis amikor a vörös horda átlépte a Kárpátok vonalát, és végre visszavághattak a 3 éves háborús szenvedéseikért, bőven dolgozott bennük a bosszúvágy, melyet főként természetesen a német hadsereg, de a Magyar Honvédség közreműködésével váltott ki.

Szerintem tehát alapvetően hatott ki magyarországi katonapolitikája a .későbbiekre. Mindez köszönhető néhány túlbuzgó németbarát katonai felsővezetőnek. (pl. Werth Henrik)



Egyébként minden tiszteletem a tiéd krapek, ismerem mindkét oldalad és olvasgatni is szoktam őket.