Hát mi is vidékre akarunk majd költözni, de még anyagilag se nagyon tudnánk megtenni, meg még nem is lenne célszerű mert itt tanulunk még.
Hát a mókitartás úgy jött, h szerettünk volna egy kisállatkát. Nézelődtünk állatkersekedésekbe, és már akkor kiszúrtam a csíkos mókikat. Aztán májusban, mikor megint egy kereskedésbe jártunk, megláttuk Mogyi, és nem volt visszaút. Azonnal, ketrecestül hoztuk haza. Akkor volt a kereskedés szerint 6 hónapos. Három nap után Mogyit a kezembe fogtam és simogattam. Rengeteget játszunk vele, bármikor nozipuszizik velünk, és nem akaratos. Ha rossz fele megy ha kint van, simán lehajolunk és fölvesszük, és nem ,,hisztizik,, emiatt. Imád rajtunk mászkálni, ill a zsebünkbe bújni. Más idegennel is ha jön hozzánk, ugyanúgy haverkodik. Mindenkit levett eddig a lábáról.:) Ja és született fotómodell. Mintha tudná, hogy őt fotózzák, elkezd pózolni össze-vissza. Több száz gyönyörű képünk van már most róla.:) Imádnivaló.
Egy másfél hónapja jött aztán az ötlet, tartsunk egy kislányt is, mert szeretnénk kismókikat is ,ha összejön. Így került hozzánk tenyésztőtől már Alma. A tenyésztőnél még tök haverkodó volt, mászkált rajtam, de itthon.... Őt megfogni nem lehet, mert harap és morog. Mogyi után, aki első mókink, nehéz egy ilyen kis vadócot kezelni, mert mi nem ezt szoktuk meg. Ha eszik Alma már meg tudtuk simizni. De pár hete rajta is kitört a mókusőrület és rátámad a kezünkre ha benyúlunk, csak ha alszik tudunk nála ezt-azt cserélni. Szóval azt hiszem Almával csak tavasszal tudunk majd haverkodni rendesen.
Aztán nemrég jobban utána néztem a tibeti csíkosoknak és nagyon megtetszettek, és nagyon jó lenne egyet tartani, de sajnos a helyünk korlátozott. Ígyis a két ketrec eléggé elfoglalja a nappalit. Ha pát év múlva leköltözünk végre vidékre(utálom Pestet), biztos egy csomó mókit fogunk tartani.:)