Szerintem is pont ez a cél, én csak arra akartam rámutatni, hogy a Biblia a legfinomabb szóhasználattal itt is utal arra, hogy Krisztus összekötő szerepe az ember és az Atya között nem kerülhető meg.

Jn 14,6

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Vagyis valóban az út vezet valahová, ami valóban az, hogy Isten legyen minden mindenekben, de Krisztus szerepe ebben több, mint egy átlag elsőszülött fiú szerepe. (Ha ezzel Te is egyetértesz, bocs.) Ugyanis ahhoz, hogy az Atyával egyek legyünk, annak az a feltétele, hogy a Fiúval legyünk egyek, aki már kezdetben is egy az Atyával. A hiteles összekötő szerepét csak az tudja betölteni, aki önmagában tökéletesen egyesíti az Istent és az embert (mert ha más különbség nem is lenne köztünk, az mindenképp különbség, hogy Isten a teremtő, aki örökké él, míg mi időben teremtettek vagyunk, és el tudtunk bukni, elveszítve ezzel az Istenhez való hasonlatosságunkat, ha a kép meg is maradt, míg Isten nem bukik és sohasem változik), hiszen maga Krisztus is tökéletesen egyszerre Isten és ember és a kettőt úgy egyesíti, ahogy azt a Zsinat megfogalmazta. Mert ha nem Isten, akkor semmi garancia nincs arra, hogy valóban Istenhez tud vezetni és nem máshova, ha pedig nem ember, arra nincs semmi garancia, hogy mi, mint emberek valóban el tudunk Istenhez jutni. Ha pedig a kettőt nem úgy egyesíti önmagában, hogy azok nem sérülnek, hanem elmosódnak, összekeverednek, összevegyülnek, vagy úgy egyesíti, hogy a két csorbítatlan természet között nincs ennek ellenére valódi szétválaszthatatlan egység és kötelék, akkor semmi garancia nincs arra, hogy Isten és ember valóban igazi szeretetközösségbe tud lépni egymással. No, ennyit akartam mondani.