. Nem egyszer fordul elő televízióban, újságok lapjain, hogy magát kereszténynek vagy katolikusnak valló, ilyetén módon megkérdőjelezhetetlen tiszteletben álló személy pogány ruhadarabokkal vagy szimbólumokkal "feldíszítve", a Szent Korona vagy a Nagyboldogasszony-kultusz kapcsán bődületes, keresztényietlen, sőt egyenesen hitellenes tételeket hangoztatva jelenik meg. Van egy réteg, aki erre kritikátlanul vevő - ha "lokalizálni" kellene, akkor a magát keresztény-konzervatívnak (jobboldalinak) tartó csoport ez.
Miről van azonban szó? A Szentszék - lévén kitekintése a teljes világra - már évekkel ezelőtt észrevette, hogy egy sajátos jelenség mutatkozik a vallási életben. Ennek a "szakmai megnevezése" újpogányság, és részben kapcsolódik a New Age áramlatához (a benne résztvevők persze ezt nem is sejtik).
Ebben az újpogányságnak az alábbi deifinícióját találjuk:
"Újpogányság: olyan megnevezés, amelyet gyakran visszautasítanak azok, akikre vonatkoztatják. Olyan áramlatról van szó, amely párhuzamos a New Age-dzsel, és amely kölcsönhatásban áll vele. A nagy vallási hagyományok, különösképpen a Nyugat zsidó-keresztény hagyományával szembeni ellenállás hulláma kapcsán sokan újra felkutatták az ősi benszülött, hagyományos és pogány vallásokat. Akármi is előzte meg időben a kereszténységet, azt az adott ország vagy nemzet szelleméhez sokkal hitelesebben közelállónak ítélik meg, a természeti vallás egy olyan meg nem fertőzött formájának, amely kapcsolatban áll a természet erőivel, sokszor matriarchális, mágikus vagy sámánikus jellegű. Az emberiég egészségesebb lesz, ha visszatér az ünnepek természetes (a földműveléshez kapcsolódó) ciklusához és az élet általános igenléséhez. Némely "újpogány" vallás napjainkban született rekonstrukció, amelynek az eredeti formákhoz való viszonya kérdéses, különösképpen akkor, amikor modern ideológiák elemei bukkannak fel benne, mint a környezetvédelem, a feminizmus vagy néhány esetben a a faji tisztaság."
Úgy vélem, ezt mintha egyenesen az ősmagyarkodókról írták volna - pontos a látlelet. Viszont itt válik nyilvánvalóvá, hogy az ősmagyarkodásban semmi eredeti és specifikus nincs - tulajdonképpen (eléggé fantáziátlan) része egy világfolyamatnak. Van ugyanis ősdánkodás, ősnorvégkodás, őssvédkedés, őskeltáskodás és így tovább. Ami eltérést jelent ezekhez képest, az a magyar nyelv és a magyar hagyomány sajátos elemei. Egyébként egy az egyben egy New Age közeli, kiszámíthatóan érvelő és építkező, a kereszténységgel semmilyen szinten össze nem egyeztethető jelenségről van szó. Tulajdonképpen ezek az emberek Szt. István, Szt. Gellért és Szt. László művét, a pogány magyarság kereszténnyé tételét kérdőjelezik meg (ezért kell hivatkozniuk olyan "szentekre", akiket a katolikus egyház soha szentnek el nem ismert).
Ennek végül totálisan elfogadhatatlan következményei lesznek. Merthogy minden normális, minimális biblikus, régészeti és történeti ismerettel rendelkező ember előtt, legyen buddhista, iszlám-hitű vagy ateista, világos, hogy Mária és Jézus zsidók voltak. Csak az ősmagyarok nem tudják ezt elfogadni. Kreálnak elméleteket arra, hogy Mária miként volt szkíta/szittya/pártus hercegnő, s így Jézusban 100%-ig magyar vér folyt (hála Istennek a zsidó Józsefhez nem volt genetikai köze a gyermeknek). Még odáig is eljutnak, hogy Mária még több gyermeket szült - így biztosítva van az Árpád-ház és a magyar nemzet jézusi leszármazása. A nevetséges ebben az, hogy ugyanilyen érveléssel legelőször a franciák jelentkeztek pár száz éve, és ott a Valois-ház ősei voltak Mária-sarjak. Az eltelt időben Jézus már igen sok nemzet fia lett, és igen sok uralkodóház az ő testvéreitől (vagy Mária Magdolnától született gyermekeitől) eredt. Vagyis a magyarok itt megint egy hosszú, unalmas sorba álltak be, ahol semmi eredeti nincs az ötletekben, a nyelvet, neveket cserélgetik, de az alapséma ugyanaz Párizstól Budapestig.
Egy szó mint száz: a dolgot szellemi szinten nem kell komolyan venni. Annyira komolytalan, amennyire lehet. Ettől persze lehet veszélyes, hiszen a hitben járatlan ember megbotolhat, megtévedhet. De mint szellemi-teológiai kihívás, lefeljebb csak a megmosolyogtató volta miatt értékelhető. Amit lehetett, a Vatikán már elmondta a jelenségről. A magyar helyzet nem egyedi, egyáltalán nem speciális. Akit tehát teológiailag érdekel, annak könyvtárnyi irodalom áll lassan a rendelkezésére (csak nem magyarul).
Annál súlyosabb viszont a társadalmi vetület - mivel ez beszüremkedik a politikába, a közéletbe. Sajnos az egyházba is. Vannak papok is, akik "eladják magukat" ilyen eszetlen ötleteknek (ál-pálos misztika, amihez az igazi pálos rendnek semmi köze, hamis Mária-tisztelet, ázsiai vallási elemek belekeverése a keresztény érába, mint pl. a csakrák, közöttük is kiemelten Dobogókő - katyvaz, turmix, szinkretizmus). Ez a veszély. Már a pásztorok is alkalmatlanná válnak így a pásztorolásra.