Egyelőre a 2. hsz-odat még nem volt időm megnézni, úgyhogy ha olyat írnék, amit annak fényében átírnék, bocs, csak ha egyszerre olvasnám el mindkettőt, valamit biztosan nem reagálnék le ilyne mennyiségben. Szóval, oké, hogy Te a sola scriptura elvet alakalmazod, de azért én mégsem söpörném le egy mozdulattal azt a tágabb Hagyományt, amelynek az Írás is RÉSZE. Mert ha megnézed a próféták magyarázzák a törvényt, az Evangéliumok az Ószövetséget, az apostoli levelek az Evangéliumot, és ezt a logikát miért kellene ott lezárni, ha azóta is írogattak olyan kaliberű szentek, mint pál Apostol, akik szintán az Evangéliumot magyarázták, és ott voltak azokon a Zsinatokon, ahol az Apcsel 15 mintájára összeültek az Egyház vezetői és A SZENTLÉLEKKEL EGYETÉRTÉSBEN tovább pontosították a keresztény hitet és gyakorlatot. természetesen a szekták és álpróféták ezt kiforgatják, sőt más vallásúak is frankón igazolni akarják saját hülyeségüket azzal, hogy a kinyilatkoztatás ideje nem zárult le. Csakhogy ha mélyebben belemegyünk a dolgokba, láthatjuk az ordító kölönbségeket, miszerint krisztus valóban mindent elmondott, de az emberi elme miatt az Isteni Szóról le lehet még száz réteget nyúzni anélkül, hogy bármi újat mondanánk, viszont pontosabban megértjük a már elmondottakat, illetve a Bibliában az egyetlen hely, amikor valóban Úgy nyilatkozik az Írás, hogy az emebrek és a Szentlélek egyetértésben volt ebben a folyamatban, az az APCsel 15, ahol az egyházi elöljárók ültek össze, vagyis szabályos, hivatalos Zsinatot tartottak. Ezt csak azért mondom, mert valóban Te is kitűnő példa vagy, hogy ilyen segédletek nélkül (amelyek valóban a Szentlélek által vezetett megszentelt Hagyományból és nem emebri képzelgésekből jönnek) néha félreérthető lehet a Biblia igazsága. Az Igazság nem egy könyv, hanem a könyv is része annak a kapcsolatnak, ahol az nyáj tanul a Pásztorától, aki Maga az Igazság.

Nos, már a Mihályos témában írtam Aubrynak (aki ezután érdekes módon el is hallgatott, amit én jó jelnek veszek :) ), hogy hatalmas különbség van aközött, ha alkotsz vagy ha szülsz valakit. Ahogy az ember is bármit képes alkotni, még akár saját képmását is, viszont szülni csak emebrt tud, ugyanúgy Isten is képes bármit megalkotni de szülni csak istent tud, és ugyebár Krisztus Isten Fia volt, mint azt számos emebr felismerte. Az Apa pedig nyílván nagyobb a fiánál, de nem olyan értelemben, hogy lényegileg különbözik tőle, hiszen pont az apa-fiú viszony az, ami a léyneg egységét vallja. Ha a Fiú nem isten, akkor Isten nincs tisztában azzal, hogy náluznk embereknél, ez a fogalom mit takar, ami elég bumburnyák vád Vele szemben. De ha a Fiú nem Isten, abból az is következik, hogy Maga Isten nem keresi a kapcsolatot velünk, nem akar velünkszoros kapcsolatba lépni, nem szeret annyira, hogy eljön közénk, akkor viszont mi mit akarunk, mit tolakszunk oda hozzá, miért akatrunk üdvözülni és a Mennybe, az Atya házába kerülni? Leegyszerűsítve: ha Krisztus nem Isten, aki csorbítatlanul, összevegyülés vagy keveredés nélkül, de szétválaszthatatlanul egyesíti (tehát úgy látom, nem jól olvastál, pont az ellenkezőjéről írtam, mint amivel "vádolsz", vagyishogy tökéletes megmaradt az isteni és az emebri természet) az isteni és az emberi természetet, akkor bizony nem tudunk üdvözülni. És vannak egyértelmű utalások is a Bibliában (a kismillió közvetett utalás mellet is), hogy Jézus Isten volt, pl:

Jn 20,28

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

És folytatása, ahol Jézus nem tagaja isteni mivoltát, vagy akár János Evangéliumának kezdete, ahol nemcsak az van, hogy az Igen istennél volt, hanem Isten volt az Ige. Az Ige pedig Krisztus nála, vagyis Krisztus Isten. De hogy még plasztikusabb legyen a kép, bocs, de muszáj hivatkoznom a Níkea-Konstantinápolyi egytemes Zsinatokon megfogalmazott formulára, miszerint Jézus "a világosságtól valkó világosság", amit pont azért tettek be a hitvallásba, hogy jobban megértsük az Atya és a Fiú viszonyát. Vagyük az Atyát a Napnak, vagy bármilyen fényforrásnak, és Krisztust a belőle születő fénynek. A fényforrás és a fény egyneműek, a forrás szüli a fényt, és egyszerre léteznek (időben nem előzi meg a forrás a fényt), kölcsönösen feltételezik és definiálják egymást, de bizonyos értelemben a forrás nagyobb a fénysugaraknál, hiszen nélküle sugárzás se lenne, belőle keletkezik, viszont maga a Nap nem jön el a földre, mert felperzselné, viszont a sugárzás az, ami számunkra felfogható és elviselhető közelségbe képes hozni magának a Napnak a tulajdonságait, jótékony megvilkágosító, melegítő, életetadó erejét, vagyis magát a Napot hozza ide. A Napba nem tudsz belenézni, mert megvakulsz de ha látod a fényt, látod a napot (aki engem lát, látja az Atyát). Stb. stb. erről a képről is száz bőrt le lehet nyúzni...