Ma befogtunk egy kis önsétáltató fiatal ebecskét.
Volt rajta fojtó, de se biléta, se chip. A fiam elvitte állatorvoshoz megnézetni, meg is vizsgálták. Jó állapotban van, de az egyik heréje nem szállt le, szerinte műteni kellene, mert elrákosodhat.
Közben én a környékünkön érdeklődtem a kutyások között, hogy nem ismeri-e valaki.
Az egyik kutyás meg tudta mondani, hogy melyik utcában, melyik háztömbben lakik.
Mikor a fiam hazajött, elmentünk a háztömb kapuiba érdeklődni. Az egyiknél meg tudták mondani, hogy melyik házban lakik. Odamentünk, tényleg ott lakott.
A gazdija egy alkoholista nő, nem is kereste. :-(
Azt mondta, mivel földszinten laknak, ki szokta engedni a kutyust, a kaput biztos valaki nyitva hagyta, azért tudott kimenni. Nem is nagyon örült nekünk, a kutyus inkább csóvált. :-(
Most szomorúak vagyunk, mert nagyon aranyos, kedves, rendkívül értelmes és jó szándékú kutyuska. Olyan jó lenne neki egy igazán jó, törődő gazdit találni -- mert félek, nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztunk vele.
Mi nem tudjuk megtartani, a két kutyus éppen elég a lakásban, az Önkormányzat sem enged többet, meg Picúr is szétkapná.
Hát, majd meglátjuk.
Egy kép azért maradt róla, ami az orvosi rendelőben készült: