Kedves Levelezőtársaim!

Azt tapasztalom, hogy az anyanyelvi kultúránkon van mit javítani. Gondolok az írott nyelv elszürkülésére, a beszélt nyelv hadaró, rosszul hangsúlyozott voltára. Amiért Kazinczy Ferenc küzdött, - 250. éve született a nagy nyelvújító -, csak részben érett be, hozott termést.

Nagyon bántó az a beszédstílus, mely lassan már példának tűnik, ha valaki egy társaságban az összetartozást, a barátságot akarja kifejezni. Bármerre járunk-kelünk, ocsmány kifejezések, trágárság, káromkodás vesz körül bennünket. Mondhatni, hogy korra, nemre való különbség nélkül ömlik a nyelvi szennyáradat.
Nehéz megszokni, hogy a tizenéves iskolások - tisztelet a kivételnek - már trágárul beszélnek. Azt azonban végképp nem lehet, amit tegnap a játszótéren tapasztaltam. Az ott állomásozó galeri, - fiúk, lányok egyaránt - ordították a legobszcénabb kifejezéseket, de ami még szomorúbb, ugyanezt tették a 9-10 éves kicsinyek is. A 2-3 éves csöppségek, ha hallották is, szerencsére még nem értették.

Szeretnék valami javaslatot tenni a jobbításra. A legfontosabbnak - e téren is - a személyes pédamutatást tartom. Sokat segíthetne a média. Kíséreljük meg olyan közhangulatot kialakítani, hogy a trágárság ne dicsőség, hanem kerülendő rossz szokás legyen!

Tisztelettel:
Gál Zoltán