Egy dolog biztos, az eredeti türkök pogány pásztornép volt, a szeldzsukok és az oszmanlik is. Hitbuzgó muzulmánok később sem lettek, az iszlám hitet csak eszközül haszálták a hatalom megszerzésére.

Valójában viszont az történt, hogy ez a hatalom szinte az ölükbe hullott. Mind a bizánci mind a muzulmán területek lakossága mély értékválságba került, súlyosan erkölcstelenné és cselekvőképtelenné vált. A városokban kisstílű összeesküvők, méregkeverők, szélhámosok és szajháik gyakorolták a hatalmat, a gazdagok pedig véget nem érő lakomákban és orgiákban tobzódtak - a muzulmánok is.

Lényegében ugyanaz a helyzet volt, mint pár száz évvel korábban nyugaton, amikor a npvándorláskori barbárok ragadták magukhoz a hatalmat. Itt is zsoldosként vagy rabszolgaként - pl. a mamelukok - kerültek a türkök a urbánus területekre és rájöttek arra ha összetartanak képesek megszerezni a hatalmat. És ugyanúgy megszerezték mint például a frankok Galliában.