Beszéljünk kicsit a fiúvá fogadásról témáról.

Szeretném cáfolni azt, hogy a Zsidókhoz írt levél alapján arra lehetne következtetni, hogy csak (örökbe) fogadott fiak lennénk a fiak. (az övéi)

Nem. Akik befogadták Őt (Krisztus Jézust) és hisznek az Ő nevében, Istentől születtek, azok Isten fiai, nem testből és vérből, sem nem férfiú indulatából (azaz szex/egyesülés nélkül), azok Tőle születtek (Testtől test, Szellemtől szellem születik), nem szülhette őket más, csak Isten, az Egyetlen. Ezt Nikodémus nem értette meg azon az éjjelen, amikor Hozzá ment titokban. Olyanokat kérdezett, hogy "Hogyan mehet vissza az anyja méhébe, ha vén?"->Ergo: Nem értette, fel nem foghatta, mert testi ember nem foghatja fel, nem értheti Isten szellemének dolgait, mert nem képes rá, sőt bolondság előtte. Ezt nem lehet elmagyarázni, mert mennyei dolog (a földieket sem fogadták el Tőle), Jézus is csak annyit mondhatott neki, hogy "Szükség néktek újonnan születni"! és Kész. Szükséges.

A cáfolatom másik része értelmezésbeli. Megnéztem a görög újszövetségben az említett helyet (Zsid.12:6) és végigkattintva (http://www.ehf.hu/ujszov) ez áll a görögben:

ostoroz pedig mindeneket "fia (vkinek)" akit "(magához) fogad (másik jelentés: elfogad)"

Ebben azt fontos látni, hogy inkább úgy érthető, hogy a fiát, akit elfogad, nem pedig örökbefogadás a jelentéstartalma. (Ez az elfogadás olyan inkább, mint a tékozló fiúnál, akit elfogadott az Atyja). Ezt az is igazolja, ha tovább olvassuk:

Csia ford.: [Zsid. 12.9] Meg aztán, amikor hús szerint való atyáink fenyítettek bennünket, magunkba szálltunk, nem sokkal inkább kell-e magunkat a szellemek Atyja alá rendelnünk? Akkor élni fogunk.

Nos, nem egyetlen szellem (Krisztus) Atyjáról szól és nem csak fogadott szellemek Atyjáról. Nincs ilyen megkülönböztetés.

Még világosabb lesz, ha megnézzük a konkordanciát, ugyanis ez egy idézet. A zsidó levél írója nagyon gyakran használ homíliát (azaz hogy egy ószöv. idézet teljesen beleolvad a mondanivalójába) Pállal szemben, aki mindig odatette a "meg van írva" formulát. Nos, a konkordancia szerint a Prédikátor könyvéből idézett és ott ez áll:

Károli for. Péld. 3,11-12 "Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel."

SZIT katolikus ford. "Péld 3,11 "Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.

Egyik sem utal arra a jelentéstöbbletre, hogy fiak elfogadás olyan értelemben szerepelne, mint egy idegen, mástól született fiú befogadása lenne, vagy hasonló, sőt, inkább hogy a saját fiúról van szó és a zsidó levél írója kicsit pontatlan is.





További érveim arra, vonatkozik, hogy az övéi úgy születtek Istentől, ahogy Krisztus. Felosztottam és bepontoztam, hogy hivatkozni tudjak rá a Zsidókhoz írt levélből:

Zsid. 2.6-11 " ..... (1)"Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Az embernek fia, hogy reá tekintesz? Kevés időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koszorúztad meg, mindent lába alá vetettél. Azzal ugyanis, hogy a mindenséget alája vetette, azt fejezi ki, hogy semmit nem hagyott neki alá nem vetetten. Most azonban még nem látjuk, hogy a mindenség alája volna vetve,

(2)"de Jézusról, akit kevés időre az angyaloknál kisebbé tett, azért, hogy Isten kegyelmétől hajtva mindenkiért megkóstolja a halált, azt látjuk, hogy halálos szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koszorúzták meg,"

(3)"mert úgy illett, hogy szenvedéseken keresztül tegye bevégzetté azt, akiért és akin keresztül a mindenség, aki sok fiat vezet dicsőségre, s aki az ő megmenekedésüknek a szerzője."

(4) "Így tudniillik mind a megszentelő, mind a megszenteltek mind Egytől származtak, ez okból nem szégyenli őket testvéreinek nevezni."

(5) Hiszen az Írás így szól: "Hírül adom Nevedet testvéreimnek, az eklézsia (gyülekezet) közepette énekkel magasztallak!" Majd ismét: "Bizalmam benne lesz." Aztán megint: "Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten."

(6) Miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót,


Ebben a részben több dolog kapcsolódik egybe, amit részekre bontanék:

1. Az ember várható jövője. (Az angyalokéval egyenlő Elohim lét, sőt a jövendő világ alájuk lesz vetve, de most még ezt nem látjuk)
2. Krisztus, Isten Fia és Igéje azért vetette le az Elohim létet (kis időre kisebb lett az angyaloknál), hogy mindenkiért megízlelje a halált. (váltság)
3.a) A mindenség Krisztusért és Krisztus által lett
b) Krisztus is szenvedések által lett tökéletessé
c) sok fiat (minket) vezetett ez által dicsőségre
4. A megszentelő (Krisztus) és a megszenteltek (övéi) Egytől (Atya) származnak és ezért nem szégyenli őket (Krisztus) testvérének nevezni.
5. A zsoltárokból idézet arra, hogy Krisztus testvérré lett, de egyben atya is, mivel a neki adta Isten a fiakat (akik Istentől, az Egytől valók) A másik hasonló: Ézs. 54:1 Ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál. :)
6. Emberré válásával, avval is is testvére lett, hogy belépett a hús és a vér közösségébe, hogy a halálán keresztül legyőzze azt, akinek hatalma van azon, a sátánt
stb.


Amint látszik ez a rész eléggé tömör, azt mégis érveként mondhatom, hogy nem csak azt tartalmazza a rész, hogy Jézus emberré lett és mit tett Isten ez által,

hanem a fiakról is szól, hogy ugyanattól az Egytől valók (4. pont) mint Ő (Krisztus, aki által minden lett stb.), és hogy a végső állapotuk is ugyanolyan (Elohim: mint Isten fiai), mégpedig hogy a jövendő világ alájuk lesz vetve (ami most még nem látszik), dicsőségre lesznek vezetve, Krisztushoz teljesen hasonlóak lesznek. A szenvedés által ugyanúgy mint Krisztus tökéletessé lesznek.
Gyakorlatilag azt vettem ki, hogy Isten és fiai egy családot alkotnak a végre abban a létformában, amiben most Krisztus van, feltámadott testtel az Atya trónján.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe, amúgy Nemoval már folytattunk egy hasonló vitát.

Üdv