Kedves Nemo,

én nem azt neveztem pedzegetésnek, amire Te gondolsz, hanem azt, hogy Nóra írt olyat, hogy ő szabad akaratából fizeti a tizedet, hitből. (lehet, hogy ez a "hitből" Nóránál mást jelent, mint nálam, én mindenesetre úgy értettem: hitből, nem pedig olvasásból. Pláne, hogy írt olyat is: "ha már az anyagiak a téma, igenis kellenek szellemek, kell Isten vezetése, egészen konkrétan" - 8197)

"Gondolom, olyan kérdésekről szólsz, amiket a Biblia a személyes lelkiismeret hatáskörébe utal. Azaz ki-ki fizethet önkéntesen tizedet, tarthat szombatot, élhet növényi koszton stb."

Ezzel a következő gondom van: fizetHET, tartHAT, élHET. Ez így, ebben a formában egyéni választás, egyéni szabadság. De én arról beszélek, amikor valaki az Úrtól kap válaszként nem megengedést, hanem személyes felszólítást. Feléd akkor a következőképpen módosítanám a kérdésemet: adsz-e elméleti esélyt arra, hogy nem az illető _választja magának_, hanem kérdésre válaszul felszólításként kapja?

Talán a gyepálás rossz szóhasználat volt részemről. De semmiképpen nem a módszertani tisztázást értettem gyepálás alatt. Hanem azt, hogy Nóra ugyan leírta, hogy hitből fizet tizedet, mégis többen többféleképp arról győzködik, hogy ez ugyan nem hitből van nála (hanem tanításból, érzelmi elhatározásból stb.).