.luna Creative Commons License 2009.09.16 0 0 1934

Tél volt és szerettelek
Csécsei János

végül

 


a világ felöltött valami
jegesen metsző páncélt
a súlya alatt imbolygok
elvágódom mereven
egy teljes élet átlép

 

sárgára-sápadt sovány sóhaj:
sarat hányt elém a Hold
szaga nincs az íze én lettem
sejtjeimig nyugodt voltam
mégis újra felborzolt:

 

az idegeimben futkosó
és eszét vesztett türelem
vajúdásig hordtam emlékünk
és most a fagyott-földbe-álmodva
a karjaidba születek

 

újra