.luna
2009.09.16
|
|
0 0
1934
|
Tél volt és szerettelek Csécsei János
végül
a világ felöltött valami jegesen metsző páncélt a súlya alatt imbolygok elvágódom mereven egy teljes élet átlép
sárgára-sápadt sovány sóhaj: sarat hányt elém a Hold szaga nincs az íze én lettem sejtjeimig nyugodt voltam mégis újra felborzolt:
az idegeimben futkosó és eszét vesztett türelem vajúdásig hordtam emlékünk és most a fagyott-földbe-álmodva a karjaidba születek
újra |
|