Nemo Creative Commons License 2009.09.15 0 0 8234

Ezek az igehelyek nem alkalmasak egy rögzített százalékarányú, rögzített címzettű, rendszeresen fizetendő egyházi adófajta igazolására. Pusztán azt a törvényszerű helyzetet rögzítik az egyházban, hogy az az elöljáró, aki a hitben kiskorúak Igében való képzését végzi (és emiatt nincs más kereső foglalkozása), az az általa tanítottak pénzén (kosztján-kvártélyán) éljen. Ez nem is történhet másként, különben kénytelen volna megosztani figyelmét és erejét, ami munkája hátrányára válnék.

 

Eljő azonban az idő, mikor a hittanuló eléri a felnőttkort a hitben, s attól fogva már nincs szüksége arra, hogy valaki tanítsa őt, hanem ő is tanítóvá válik (Zsid 5,12), még ha nem hivatásossá is. Az ilyenek esetében már nem áll fenn a kölcsönös szolgáltatási kötelezettség, hanem csak adomány várható el tőle a rászorulók (illetve az utazó evangélisták, apostolok stb.) segítésére.

 

---

 

A rendszeresen fizetett tized azonban szakrális (áldozati rendszert fenntartó) célú, a tanítástól függetlenül is fizetendő egyházi adófajta, amelyet a "laikusok" adnak a "klérusnak," amely Isten előtt képviseli őket. Nem is kell sokáig bizonygatnom, hogy ez a rendszer Jézus kereszthalálával a múltba tűnt, és aki vissza akarja hozni, az legalábbis Mózest hozza vissza.


A Zsid 7-ben éppenséggel nincs szó arról, hogy Jézus ma is szedné népének tizedeit, ahogy Derek Prince állítja. Itt egy részlet egy régebbi írásomból (Kérd. HGY topik, 2007.06.17 (37868), egy bizonyos Furcifernek felelve:

 

"Hosszú (37511)-es írásodban azt állítod: "A prédikátorok, pásztorok, egyebek szükségei számára a tizedfizetés intézménye van kitalálva. Nem is akárki találta ki. Ábrahámnál olvashatunk róla először, majd végig az egész Bibliában fellelhető, így az Új Szövetségben is meg van erősítve." - Tizedet Ábrahám egy pap-királynak adott, s tudjuk jól, hogy az Újszövetségben kik a papok és királyok. (A presbiterek és apostolok semmivel sem inkább, mint a közkeresztények.) Főpapunk pedig egy van, ő Melkisédek rendjéből való, és a tizedszedés példáját csak annyiban vonatkoztatja őrá a Zsidó levél szerzője, hogy nagyobb Ábrahámnál, mert tizedet vett tőle és megáldotta, s ugyanígy, hogy Melkisédek rendjének későbbi főpapja nagyobb, mint a Lévi-papok, Ábrahám utódai.

 

Semmi nem igazolja az ismert helyen (Zsid 7) Derek Prince következtetését (Tanulmányok, 228, A bővölködő élet): "Jézus örökké él, mint főpap a Melkisédek rendje szerint. És ő szedi népének tizedeit.", hiszen a 7,8-ban ez áll: "És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él" - másrészt az előzményben (7,3) magára Melkisédekre mondatik, hogy "életének vége nincs," és az "ott" szó aligha vonatkoztatható a keresztény egyházra, miután a Lévi-papságra az "itt" határozószóval utalt a szerző. A jelen idő ("szednek"), amire még rá szokták építeni az újszövetségi tizedelés teológiáját, nem nyom semmit a latban, mert itt semmi más szerepe nincs, mint a zsoltárhelyre való elbeszélő hivatkozás."

 

---

Jákób tizedadása egyértelműen alkalmi jellegű volt, noha igen hosszú időre szólt: amíg Lábánnál szolgált, és őt a pettyegetett juhokkal kifosztotta vagyonából. Máskor is épített Jákób emlékoszlopot, oltárt meg hasonlókat, de tizedre szóló fogadalmat nem olvasunk többször. Ez az eset hasonló Ábraháméhoz, aki nem minden jövedelméből, hanem a zsákmányból adott tizedet Melkisédeknek.

Előzmény: Törölt nick (8209)