Kimarad a gondolatmenetedből a kölcsönösség és a példamutatás. Aki önmagát megalázza, az felmagasztaltatik, és a másikat mindig önmagunknál többre kellene tartani. Ergo: N$ fizessen nekünk, mi fizetünk másnak, egy más meg fizet N$-nek. Amit a pünkkarszupáld gyülekezetekben keresztény vallási iparként létrehoztak, az valamiféle redisztribúciós rendszer: beszedem főnökként a pénzt, és aztán majd én megmondom, hogy mi "I" munkája (leginkább én és a gyerekeim boldogulása), és majd arra költöm. Ez nem biblikus. A bibliai példa az, hogy az egyik városban összegyűjtött pénzt a másik város gyülekezete szétosztja a szegények, árvák és özvegyek között. "Szociális érzékenység". Ez a kereszténység kulcsszava, nem a bővölködés.

Egyébként a szakadás is egy ilyen ügyből lett. N$, aki nem akar másnak fizetni, sőt, azon is kiakad, ha megtudja, hogy más nem neki, hanem egy harmadiknak ad, felmentette NmsPl-t. Hogy miért? Mert megtudta egy NmsPl-ra haragvótól, hogy NmsPl-t "és szolgálatát" vidéki gyülekezetek hogyan dotálják, és kiakadt, hogy az a sok millió forint nem az ő zsebébe vándorol. Természetesen a döntést nem indokolta, mert hát mit mondhatott volna? Hogy az a pénz neki járt? Így aztán azok, akik hasonlóan NmsPl-hoz saját titkos megélhetési rendszert dolgoztak ki, kiakadtak, és kitört az éhséglázadás. Ez volt GrbczTms beszéde.

Ennek az egyik olvasata csak, hogy minden a hatalom és pénz körül forog, és még a második olvasat sem annyira izgalmas, hogy N$ mennyire pénzéhes. Sokkal izgalmasabb azt látni, hogy ez a pénzkezelés, az ószövetség "megérős" törvényeinek kiragadása micsoda mammonista zűrzavart eredményez. Ha van nem ószövi tizedfizetés, akkor az csak a kölcsönösség elvén működhet, azaz Te nekem fizetsz, én Nemonak, Nemo tatortnak, stb., de esetlegesen, annak függvényében, hogy ki, kitől nyer áldást.

Ez a tisztázó hozzászólás pl. biztosan nagy áldást jelent számodra, úgyhogy majd küldöm a számlaszámom. ;-)