A konzervativizmustól liberalizmusig (részletek)

Felfordult az eddigi rend és új csoportosulások bukkannak fel, írod, kedves Theofilusom. Leszámítva, hogy " semmi új dolog nincs a nap alatt", valóban figyelemre méltó dolgok történtek, amire a magam fajta ember nem annyira azért néz, mert újak lennének, hanem azért, mert a hirtelen változások mindig a legfélelmetesebb hazugságokkal járnak együtt, amelyeket elfogadni és követni nem vallana bölcs emberre.
A régi diktatúra helyére a társadalom minden egyes rétegét képviselő pártok léptek: tucatnyi párt pedig jobbnak és balnak, konzervatívnak vagy liberálisnak tünteti fel magát, néha-néha még két-két fogalmat maguk előtt tolva: a nemzetit, a keresztényt, a szocialistát és a mérsékelt-radikálisat. Maradjunk az egyszerűség kedvéért az eredeti kettőnél. Mondjuk azt, amit a demokráciából a diktatúrába -csak a vak nem látja- hajló Amerikában régóta mondanak: maradjunk a konzervatívnál és a liberálisnál.
Jól tudod, hogy az én szóhasználatomban egyik sem fér el igazán, mert a konzervatív számomra a diktatúrát idézi vissza, a liberalizmus pedig az anarchiát. A két irányzat csak e két végletesség szelidítettebb változata e földi kényszerpályán.
Kérded, mi a véleményem a konzervatívizmusról.
Szelídített diktatúra az, melyben a katonaság helyét a "szokás", a "hagyomány" váltja föl.
.
.
.
A legjobban azért viszolygok a konzervatizmustól, mert féktelen büszkeségre nevel. Büszkének lenni arra, amibe beleszülettünk, kaptuk, amiért a kisujjunkat sem kellett megmozdítanunk. Jó korán ráébredtem Pállal "Mid van amit ne kaptál volna? Ha pedig úgy kaptadm mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" És ha még Istennel dicsekednének és Isten igéje volna ama bizonyos hagyomány, melyet a konzervatizmus oly féltve őriz és ápol. DE valamiféle emberi babona, torz szokás az, melybe oly görcsösen kapaszkodnak... Bálványok gyára ez az eszme, nem tanácsolom a jobbra érdemes emberiségnek, s benne neked sem, jó Theofilusom, hogy ilyesféle "jobbra" tartsál.
Netán liberális lennék ily módon?- vetnéd most közbe, ha szóban vitatnánk meg a kérdést. Távol legyen! Ugyan, hogy diktatúra ne legyen, liberalizmusra van szükség, de az emberek nem csak a rosszban kifogyhatatlanok, hanem a jó eltorzításában is.
A liberálisok vaksága abban áll, hogy azt hiszik, ha mindent megengedünk, az a liberalizmus. A mi Urunk így mondta: " Ha megismeritek az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket." Csak az igazság megismerése és követése ad igazi szabdságot. Minden másfajta szabadság csak az anarchia melegágya, melyből a szabadságra oly igen éhes emberek fejveszve menekülnek majd a konzervatizmusnak álcázott diktatúra karjaiba.
.
.
.

Reisinger János
A lelkiismeret

(Bibkiaiskolák Közössége, 2005.)

.