Igazából nem a mi érdemünk. Spuri már kézhez volt szoktatva amikor megvettük. Hogy miként érte el a tenyésztő ezt a szelídséget nem tudom. Simit meg mindig akkor próbáltam amikor alukálni készült (de még nem aludt) csak már olyan lusta volt, hogy nem volt kedve arrébb menni. Aztán meg amikor megunta ( eleinte csak a buksihoz tudtam hozzáérni) jött a legkedvesebb csemegéből néhány db. Ami megtette a hatását mert legutóbb úgy jártam, hogy nagyon későn értem haza, Spuri már a rongyocskája alatt aludt. Nem akartam felkelteni, gondoltam majd másnap gyakorolunk "simit". Beszélgettünk és egyszer csak azt látom hogy előbújik egy nózi, majd egy álmos szempár, majd egy lusta kismóki és engem néz. :)

Gondoltam teszek egypróbát. Kinyitottam a ketrecet Spuri meg lefeküdt abba a sarokba ahol simizni szoktam, incselkedett, vadászta az ujjam, majd megsimiztem kicsit, megkapta a megérdemelt csemegét, de mivel nem bújt vissza a takaró alá úgy döntöttem tovább simizem. Ezt után jött amit írtam, 10-15 percig simiztem mire elaludt.