Ezekkel nem vitatkoznék, mert logikusan hangzik, és egyetértek, és valszeg ugyanarról beszélünk már a kezdetektől :)

Egy dolog csak a végén, nézzük mán meg ezt is:

"Vagy szerintem majdnem az összes bokarándulás/kifordulás akkor következik be, amikor tónustalan ("liffegő") állapotban éri egy váratlan, nem fiziológiás (az ízület természetes mozgásával nem összeegyeztethető) irányú erő az ízületet - a tónus hiányában az ízület nincs összefogva, így könnyedén kifordul a helyéről."

Gondolom, ízülete meg impactja válogatja. Ha liffegő, hátranyaklott csuklóval beleöklözöl a boxzsákba, vagy a válladat kihúzatod egy kettlebellel, akkor annyi az ízületnek, szia, helló.

De: az én bokám is kifordulós (nem nagy meglepi, gondolom), de mindig akkor fordul ki, ha tónusos. Konkrétan akkor, ha pont van egy kő vagy egy lyuk vagy valami hasonló ojjektum azalatt a talpam alatt, amelyikre éppen rálépek. Ilyenkor nem érdemes azal próbálkozni, hogy majd én izommal helyén tartom azt ízületet... Ha sikerül baromi gyorsan levenni a testsúlyt és a tónust is az adott lábról, akkor megúszom a bokaficamot, egyébként nem.

Mit gondolsz erről?