Okoska13 Creative Commons License 2009.09.04 0 0 163
Medve anyám, te tényleg egy szót sem értesz az egészből. Abból, hogy éppen most bizonyítottam be, hogy az a számítási mód, amit mindenki más használ, és amit most bemutattál részleteiben, hibás.

 

Na jó, ha te nem vagy képes szöveges feladatokat értelmezni, hát legyen, csámcsogja a képleteken:

 

Szóval ebben a feladatban értelmetlen kiszámítani az s1, az s2 az s3 és az s4 fény-utak hosszát, sem ezeknek az utaknak a befutásához szükséges időtartamokat, azaz a t1 a t2 a t3 és t4 időtartamokat. Ezeket a paramétereket ugyan ki lehet számítani, és azt nagyjából valóban úgy kell kiszámítani, ahogyan azt most bemutattad, csak az a baj, hogy a MM-kísérlet értékelésénél ez így önmagában értelmetlen, mert kizárólag egyetlen hullámfrontra igaz a számítás. Az interferenciaképet nem az a 2 db magányos hullámfront alakítja ki F-nél hanem hullámsorozatok alakítják ki. Jobb lenne, ha alaposabban tanulmányoznátok a Young-féle kettős rés kísérletet és a MM-kísérlet lineáris optikai ekvivalensét.

 

Továbbá értelmetlen azért is a számításotok elvégzése, mert az általatok alakilag egyébként helyesen kiszámított fázisok egyáltalán nem is vesznek részt az eszközben látható interferenciakép kialakításában, mert soha nem találkoznak F-nél. Az I-V-ös ábrák ezt az állításomat egyértelműen bizonyítják, ha képtelen vagytok megérteni, az csak egy egyéni szociális probléma.

 

Ami a használható képleteket illeti:

 

Először nevezzük el a változókat:

 

V az éterszél sebessége,

c a fény sebessége az éterben,

s a fény által megtett út

L1 az optikai útkülönbség (s≠L) az éterszél irányában oda- és vissza

L2 az optikai útkülönbség (s≠L) az éterszélre merőlegesen oda- és vissza

l a fény hullámhossza

j a fázis

Dj a fáziskülönbség

f a fázisállandó

a a fényforrás és a megfigyelőt összekötő egyenes és az éterszél által bezárt szög

 

A levezetés:

 

Amennyiben van éter és az eszköz mozog az éterben, akkor az interferométer karjai mentén a következő képletekkel lehet megállapítani a hullámhosszakat:

 

lkék =   l 0*(1-V*cos a/c)                            (1)

 

lvörös= l 0*(1+V*cos a/c)                            (2)

 

Az éterszélre merőlegesen az F-M2, M2-F, F-M1 és M1-F útszakaszokon a fáziskülönbségek rendre:

 

Dj1= (j2-j1) = f0+(2p*DL2/l0)                (3)

 

Dj2= (j3-j2) = f1+(2p*DL2/l0)                (4)

 

l0  helyébe (1)-et behelyettesítve kapjuk

 

Dj3= (j4-j1) = f0+(2p*DL1/l1) = f0+(2p*DL1)/l 0*(1-V*cos a/c))                  (5)

 

l0  helyébe (2)-t behelyettesítve kapjuk

 

Dj4= (j5-j4) = f2+(2p*DL1/l2) =   f2+(2p*DL1/l 0*(1+V*cos a/c) (6)

 

A megfelelő fáziskülönbségeket páronként összeadva, az összegeket egymásból kivonva kapjuk a két kar mentén oda- vissza létrejövő fáziskülönbségeket:

 

(Dj3+Dj4)(Dj1+Dj2)                     (7)

 

Ez ilyen egyszerű, nincs szükség sem futási időre, sem megtett fényútra, csak az optikai távolságok (alias optikai útkülönbségek) és a hullámhosszak kiszámítása szükséges.

 

A MM-interferométerben ezeknek az összefüggéseknek az alapján jön létre az interferenciakép, és nem az általatok használt zűrzavaros fényút- fényút megtételéhez szükséges időtartam.kqlkulációban (Michelson-kalkulus)

 

Sapienti sat, az, hogy te nem érted és nem értesz egyet, az már csak a te egyéni bajod . Addig is csak hajtogasd a magadét, gyakorold az Arkansas-i bölcsek híres szállóigéjét a többi mediátorral együtt:

 

 Ha rajtakaptak a nőn, akkor is tagadni kell!

Előzmény: mmormota (159)