:-)))

SZEPTEMBER

"...Arcom megsimogatta hűs kezével a búcsúzó nyár, és már a szomorúság sóhajtott...,amikor észre vettem, hogy messze a domboldalon fellobban valahol a láng, és meleg szeme idenéz...és jött az a tűz felém...szépen ég az a tűz, és elfeledtem a nyarat.
Jött a tűz, mellette halomban új dió, hamvas szőlő, idei must. A tücskök öreg nótájában nem volt semmi szomorúság, mert a tűz mögül felállt drága vén barátom, a jövő mámorát szaglászó, menyecskéket csábító, hordószagú szeptember..."
"...Az éjszakák hűvösek lettek, s a palacsintaképű hold úgy járt az égen, mintha az egész világ az ő szőlőskertje lenne, s éppen most nézné, hogy milyen lesz a termés.
A csillagok szeme szigorúbb lett...a patakok némán siettek, mintha valami sürgős üzenetet vittek volna, s az egész égen áthajolt a Tejút csodálatos, fénylő selyempántlikája...".
"...Nyirkos hajnalokon már elbődülnek az erdők nagyurai...lovagi tornára hívja a kóbor vitézeket, akiken öklelő nyugtalanság vesz erőt, s megindul a bikák vándorlása a régi, évszázados bőgőhelyek felé, hol már apák és nagyapák áldoztak a gyönyörök gyönyörének..."
"...Reggelenként...az árnyékok hidegen feketék, és ha a völgyekből a kémények füstöt fújnak a levegőbe: eszünkbe jut a meleg szoba..."."...A föld hűlt, s az avar alatti laboratórium egyre csökkenő ütemmel dolgozott. Álmosak voltak a fák, s egy-egy levelet küldtek már szálláscsinálónak..."."...Szokatlanul elcsendesedett a határ..."."...Bibicek csapata suhog...némán, egyenesen dél felé. Nem jajongnak már, mint tavasszal, nem csapongnak a gólyahírtől sárga rét felett, mert...oda a fészek, előttük az út. Az idő kihúzta alóluk a nyarat, s most mennek a nyár után. Mennek az asztal után, amely valahol mindíg terítve van..."
"...De a nappal még meleg. Lágy napsugár csillog a patak hidegre váló vizén, magtár felé tekint a napraforgó s az utak mentén koravén, árva virágok bókolnak a nap felé melegért...", "...és ...ezüst pókhálók utaztak dél felé..."
"...A tarlók már eltűntek, helyükön barna szántás barázdái dőlnek egymásnak...".
"...Először a korai almák indultak el, aztán a szilvák. A téli körték még tartották magukat, de amikor a diófa zöld markából egyenként kifészkelődtek a nedves héjú diók, a körte is meggondolta magát. Ami kis érés még hiányzik, azt elintézi a kamrában..."."...rejtelmes jeleket ír a véndiófa árnyéka, melynek levelei susogva búcsúznak egymástól, mert jaj, nem lehet tudni, mikor nyúl fel egyikért-másikért csontos, hideg kezével a dér..."."...a kukorica sásos levele úgy suttogott...,mintha tolvajok jártak volna benne...És fiaira gondolt...": "...torzsa, melyen úgy ültek a ...szemecskék, mint a gyerekek az iskolában...","...- Érettek...éltük erős, és ha újra tavasz lesz, ő él majd bennük a földben és a napsugárban. Újra meleg lesz akkor, visszajön a gébics és a sárgarigó szól majd a hajlongó jegenyén..."
"...A délre néző dombok hajlásain érik már a szőlő...", "...A szőlőbogyók savanyú zöldje sárgásra enyhült...", "...ilyenkor fehérebbek az öreg pincefalak. Nyitott ajtajukon beoson a napsugár...ablakaik homályos szeme letekint a kanyargó országutakra, ahol vidám szekerek kanyarognak...". "...A nádtetők zugaiban darazsak zümmögnek..", "...minden puttonyt bekísértek, minden fürtöt. Megkóstolták a mustot...Tegnap még éjszaka is szóltak a hegedűk...a vén diófáról lekoppant egy-egy szem dió...
- Mi ez?...- Mi ez?...A szél fellendült a fa koronájába, és szelíden megpendítette az ágakat.
- Ősz...- zendültek meg az ágak.
- Ősz! - susogták a levelek, és a darazsak hegedűi búcsúzóan zsongtak fel... - Ősz...,ősz...,ősz..."

Fekete István - novella részletek

:-)))