Az ember megszokja őket. Itt vannak velünk, neveljük óvjuk őket. Aztán elrepül 20 év, eljön a szeptember, és itt hagynak. Először az egyik. Jó-jó, ezt még elviseljük a másik még velünk van. Aztán eljön a szeptember , és ő is elmegy. Hirtelen nagy lett a lakás.
Üres, minden a miénk, bármerre megyünk, már csak mi vagyunk. Eszünkbe jut hogy minek is az ilyen nagy lakás, kisebb is elég lenne. Most mit tegyünk. Persze van kis előnye is. Bármiről beszélgethetünk, Kijöhetünk a fürdőszobából meztelenül, és ugye szabad a szex. Jó lenne pár tanács,ha vannak olyanok akik hasonló cipőben járnak, ők mit tettek, vagy mit tesznek, és hogyan élték, élik meg.