Ez a nyilvánvalóan mocskolódó, és semmi tényszerűséget nem tartalmazó hozzászólás nyilvánvalóan nem tényszerű vitát akar, hanem egyszerűen azt akarja elérni, hogy mások ne olvassák el a dolgozatot, mert szerinted hülyeség.

 

Ha viszont nem csúsztatni akarsz, hanem tényleg azt hiszed, hogy nem a hullámteret, hanem az általad elképzelt lineáris fényutat kell elemezni, akkor fogalmad sincs arról, hogy miként jön létre a MM-interferométer képernyőjén az a két egymás mögé vetülő tükörkép, amelyek végül létrehozzák az interferencia-gyűrűket

 

Tudod az Arkansasi Bölcsek megmondták, hogy akkor is tagadni kell, ha rajtakaptak a nőn. Te most ezt a módszert alkalmazod az érdemi vita helyett. Érdemi vita helyett minősítesz.

 

A korrekt hozászólók konkrétan mutatnak rá a hibákra. Ha valóban van hiba, akkor azt fejtsd ki. Ha nem teszed, akkor kilóg a lóláb, ez a minősítgetés csak azt a célt szolgálja, hogy másokat arra bíztasd, hogy el se olvassák Korom Gyula cikkét. 

 

Az egész korom-féle cikk arról szól, hogy a szerző computerrel kiszámította a helyes fáziskülönbségeket. A cikk a számítási eredmények közlése, és a használt számítási módszer bemutatása.

 

Úgyhogy ha megengeded, ha nem, azok kedvéért, akiket érdekel, hogy mi az igazság, és nem a jelenlegi fizikus kurzus fizetett (vagy talán önkéntes ?) szószólói mint te, folytatom a teljesen zagyva Michelson-kalkulus hibáinak objektív elemzését.

 

Még annyit, kedves mmormota, hogy az itt bemutatott és bemutatandó ábrák nem mások, mint az általad hibásnak tartott Korom-féle 1.ábra részleteinek bemutatása lépésről lépésre. Egy fizikustól azt várná az ember, hogy egy összetett ábrát is képes megérteni. Hát neked ez most nem sikerült. Talán a lépésenkénti módszer segíteni fog neked. Persze csak akkor, ha érdekel a dolog, ésa követed a most következő ábrákat és azok jelentését.

 

Kedves érdeklődők! Mint emlékeztek, az itt következő ábrán, amit már egyszer bemutattam,

az látható, hogy a fényhullámok nem azon az úton terjednek F-ből M₂ felé, amit Michelson és mmormota meg társai használnak az állítólagos számításaiknál (mmormota, SimplyRed meg a többi vaskalapos szemellenzős valójában nem is számolnak, csak ismételgetik a hibás Michelson-kalkulust). Csak a szemeteknek kell hinni, és nem mmormotának. Az 1-el jelölt fényút mentén nincsenek egymás után sorakozó fényhullámok akkor, amikor a fény beérkezik M₂-höz. Látható, nem? Az F-ből érkező fényhullámok éppenséggel nem 1-es "fényút" irányába, hanem arra az mmormota által önkényesen kijelölt egyenesre közel merőlegesen haladnak. Abba az irányba egyetlen egy hullámhegy halad végig, semmi több. Ez az igazság.

 

Mmormota ezt hülyeségnek tartja, én pedig az tartom hülyeségnek, amit mmormota állít. Mmormota ugyanis azt állítja, hogy a fényrezgések az 1-el jelölt út mentén sorakoznak fel egymás után, és ezért az 1-es úton sorakoztatja fel elméletvben a hullámhosszakat. Ez nyilvánvaló blődli, de mmormota ragaszkodik ehhez a számítási módhoz. Döntsétek el, hogy kinek hisztek. Ennek eldöntésében kizárólag az I. ábra segít, nem a tekintély.

 

Az éterben történő terjedés valódi módja az I. ábrán látható. Következésképpen a fényrezgések hullámhosszát lehet ugyan, de nem szabad az 1-el jelölt vonal mentén kiszámítani, ahogyan azt Michelson és utána az összes szemellenzős teszi, hanem csak az L₂ kar mentén sorakozó hullámhosszak kiszámítása útján szabad kikalkulálni az F-M₂ út során felépülő hullámsorozatot. Egyszerűen azért, mert a hullámok ebben az irányban terjednek szabályos sorozatokban F és M₂ között.

 

Mégpedig úgy kell számolni, hogy amikor már a hullámtér a rezgések terjedése során elérkezett M₂-höz, kiválasztunk egy olyan pillanatot, amikor az F tükörből egy hullámhegy éppen elindul a két irányba (fel és előre), ekkor képzeletbeli pillanatfelvételt készítünk, és a kimerevített, a képen már nem mozgó hullámokra kiszámoljuk azt, hogy az L₂ kar mentén hány hullámhossz fér el. Mivel L₂ merőlegesen áll az éterszélre, egy hullámhossz meg fog felelni a fényforrás eredeti frekvenciájának. Azt kell tehát kiszámítani, hogy hány eredeti hullámhossz fér el L₂ mentén. Az így kapott érték adja meg a fáziskülönbséget az odaúton az F-M₂ kar mentén. Ennek a pillanatfelvételnek azonban egyelőre nincs értelme, mert a megfigyelő ekkor még nem lát semmit. Nemhogy két egymásra vetülő tükörképet látna, amelyek interferálnak egymással. Várjunk hát egyelőre ezzel a pillanatfelvétellel.

 

Lépjünk most tovább az időben, az interferométeren belüli fényterjedés következő szakaszára (lásd II. ábra)

Az I. ábrán és a II. ábrán bemutatott helyzet között eltelt időben a fényrezgések beindították az M₂ tükör működését, amely egy kis idő alat fokozatosan szintén létrehoz maga körül egy felülről lefelé táguló Doppler-hullámteret. Ez a második hullámtér fokozatosan közeledik F-hez, majd egyenesen tovább halad a megfigyelőhöz. Ekkor, és csak ekkor megjelenik a megfigyelő előtt a fényforrás M₂ tükör által létrehozott tükörképe (lásd az ábrán az M₂ tükör feletti csillagot).

 

Egy pillanatra se feledjük, hogy a fényhullámok az éterhez viszonyított c sebességgel folytonosan távolodnak a fényforrástól, de nem azokban az irányokban, ahogyan azt Michelsonék felvették (tehát nem az 1-es és a 2-es nyilak mentén), hanem mindíg a Föld haladási irányában balról-jobbra egymás mellett sorakozó gyorsan táguló fénygömbök formájában.

 

Az F és M₂ közötti oda-visszaút során létrejövő fáziskülönbséget nem lehet úgy kiszámítani, hogy az 1-es és a 2-es útszakaszok mentén mérjük ki a hullámhosszakat. Az ok ugyanaz, mint amit az I. ábrán láttunk. A helyes számítási mód a következő:

 

Amikor már mindkét irányban (felfelé és lefelé is) kialakult a Doppler-hullámtér, és nagyságuk már meghaladja az L₂ távolságot, kiválaszthatunk egy olyan időpillanatot, amikor F-ből éppen egy hullámhegy indul el. Ekkor (elméletben) megint készíthetünk egy pillanatfelvételt, és az így kimerevített hullámokat megszámolhatjuk L₂ mentén az oda-vissza úton.

 

Ezzel a módszerrel ki tudjuk számítani a fáziskülönbséget az L₂ mentén az oda-vissza úton. Azonban ennek még mindég nincs semmi haszna, hiszen a megfigyelő egyelőre nem láthat interferenciát. Ugyanis mi van a másik kar mentén futő 3-as nyíllal jelölt fénnyel? Semmit nem tudunk róla, mert még be sem érkezett M₁-hez, ugyanis ebben az irányban sokkal lassabban halad a fény, az éterszél visszafújja, hullámhosszát megrövidíti. Ebben a fázisban a megfigyelő még interferencia-gyűrűket sem lát, mert szeme előtt csak az M₂ tükör által létrehozott tükörkép látszik. Várni kell a képzeletbeli pillanatfelvétellel tehát addig, amíg a folyamatok tovább zajlanak, és a fény az M₁ tükör felől is visszaérkezik a megfigyelőhöz. Csak ekkor lehet majd olyan pillanatképet készíteni, amely mindkét kar mentén egyszerre merevíti ki a hullámokat. Addig azonban még sok minden történik az interferométerben, amit meg kell érteni.

 

A II. ábrával kapcsolatban arra kell felfigyelni még, hogy a 2-vel jelzett Michelson-féle fényúton valójában nem haladó rezgés-sorozat (ha létezne) lehet, hogy be sem jutna a megfigyelőhöz, mert ha ebből az irányból valóban érkezne fényrezgés sorozat, nagy valószínűséggel nem olyan szögben érkezne meg F-hez, hogy onnan a megfigyelő felé törne meg a fény útja. Az ábrán feltüntetett módon F-hez érkező fény egyenesen tovább haladna, és nem venne részt az interferométerben létrejövő tökörképek megalkotásában, és persze az interferenciagyűrűk kialakításában sem.

 

Nem is így jön létre az interferenciakép az eszözben. Azt, hogy hogyan rövidesen érteni fogjátok, ha követitek a további szakaszokat, amelyeket majd egy következő hozzászólásomban mutatok be.