dolna Creative Commons License 2009.08.30 0 0 970

 

Zsirai László: Jelenség

 

Váci Mihály emlékére

Arról jött, onnan érkezett,
ahol még
józanul
énekeltek a jegenyék -
Őszintén, tisztán.
Nem úgy,
mint álnok részegek.
Az álmok
józanságát hozta.
Itt volt,
tanított
jóságot, szépet,
mert becsülte ezt a népet.
Az élet
természetességét
versekben ragozta,
akár a homokra hulló eső,
akár a térdeplő bodza.
Az ember
mindenből tanul.
Például
a lépteiből, ahogy elment.
Ezt teszed te is meg én is.
Mégis:
miért maradtunk félszegek?

***


Törő István: Azokért, akik oda küldték

V. M. emlékére

Aki a szerelmet megszolgálta
csupán az időt veszítette,
tanítgatta szárnyat bontani
a fecskéket, s úgy ment Keletre,
léte akár egy kacskaringó,
elcsavargott bokortanyákban,
száz ifjú futó sem érte utol
a megalkuvást az agyában,

mennyi homokdomb, akáctüske
szúrta fák sebét tapogatva,
érintése ahogy ott maradt
korán, egy piktor sem alkotta,
mint a diákot, ki elszavalta,
"a kajla tehénkék bánatát",
tüzes napját ki beosztotta,
nem fogta vissza a gyertyaszál,

mely úgy világolt, mint a nádas,
s azokért, akik oda küldték,
hogy ipart kerítsen, zörgő gépet,
s egyenként húzott ki minden tüskét -

miért tudott hát népi nyelven?
tirpákul, rácul és cigányul,
aki mindig másokért beszél
magáról már mindent elárul,
a honatyát ma megfenyíti
társa, tudálékos kis pártja,
ha nem siet fékezni nyelvét,
hogy rájöhessen az igazságra,

ki oda küldte, hogy tegyen érte,
hogy szavazzon és úgy szavazzon,
mint a tanító, ki övéi közt is
túllépett honatyai rangon,
áldott idő fogd vissza magad,
az ércek holtnak, még csengenek
pór tanyák fölött, hol visszatért
a szegénység, s rémként ott lebeg.

Forrás: http://www.vacimihalykor.hu/