Radnóti Miklós
              Cartes post ales

(Chartresból Páris felé)

A vonaton a lámpa haldokolt,
a lengő ablakokra néha rátapadt a hold,
szemközt katona ült, szivén egy szőke lány
világított. A lány mosolygott, könnyű álma volt.

(Versailles)

Felforr a tó és tükre pattan,
kövér halakból dől az ikra,
karcsu lányok nézik mozdulatlan,
arany csöppek hullnak lábaikra.

(Jardin du Luxembourg)

A gyermekek turkáló ujjain
még vígan perg a friss homok,
de hívogatják őket már kötéseik
mögül a tűkkel dolgos asszonyok.

(Quai de Montebello)

Kislány futott el épen,
almát tartott kezében.
piros, nagy alma volt,
a kislány ráhajolt.
Lehellet még az égen,
olyan halvány a hold.

(Place de la Notre-Dame)

Dobd el a rémes ujságot, vidám,
fehér felhőt lenget a Notre-Dame;
ne gondolj másra, ülj le nézelődj,
figyelj! mert holnap úgyis nélküled
bomlik a tér fölött a szürkület.

1937 aug.7 – szept.7-ig