Ne viccelődj velem, nem szép dolog. Én a legkomolyabban beszélek.

"Ha ez így van, akkor nem kell sokat törnünk magunkat megfigyelésekkel és definíciókkal. "

Muszáj tanulnunk, hogy legyen mit elfelejteni :) A formátlant csak a formán keresztül lehet sejteni. (vagy ahogy mondják learn the form seek the formless)

"Honnan tudod, hogy mi a lényegi és mi nem az, és honnan tudod, hogy világos, egyszerű, legfőképpen pedig állandó-e, ha egyszer nem annak látod? Megsúgta valaki? Esetleg csak hiszed? Ha hiszed ezt, akkor ez a hited a legmagasabb rendű tudás?"

A révület (szamádhi, Krisztusban lenni, üdvözülni stb.) az ember "normál" állapota (amikor az én és a nem-én közötti határvonal elmosódik) olyankor minden tiszta és világos és eccerű és tudod mija lényeg....aztán jön az első gondolat (forma) és vége, mert törékeny állapot (ugyanakkor formák váltják is ki az állapotot). Ez nem hit, ez tapasztalat szintén univerzális, minden vallás és kultúra sajátja és el is nevezi és célként fogalmazza meg (merthogy ez a cél: az én feloldása). Kivéve persze egy vallást a sudrák (szolganép) uralmát, akik fogalmat sem tudnak alkotni a zabáláson a habzsoláson kívül bármiről ami nemesebb és magasabb rendű, mint a bélműködésük. A legmagasabb rendű tudás: a nem tudás...

Ha birtokában lennék ennek, tán nem itt lennék szánakozó mosollyal szemlélném nyomorult és felesleges igyekezetét az embernek, hogy lerántsa a maga szintjére azt ami a fenn van, ahelyett, hogy felkapaszkodna oda...