Ámulattal nézek ki a fejemből annak láttán, hogy miféle decens visszafogottság jellemzi időnként médiánkat. Lám, az Index is hovatovább széplelkűség gyanúját keltve fogalmaz az egyik, cigányokkal szemben elkövetett sorozatgyilkosságok gyanúsítottjával kapcsolatban.

 

Idézek a szóbanforgó írásból: "Cs. István a legutolsó koszovói misszióból hazatérve azonnal beadta leszerelési kérelmét."

 

Koszovói misszióból!

 

Szencségit ennek a kifinomult világnak, még a végén ebből a zsoldosból is népi hőst faragunk, ahogy tettük ezt a Latin-Amerikában "missziózó" magyar-zsidó-horvát-spanyol Rózsa Gyurkából.

Mintha ennek a Cs. Istvánnak nem a gyilkolás, az öldöklés lett volna a dolga Koszovóba, hanem joviális ragyogással az orcáján az igehirdetés a vadon megtérésre hajló hit nélküli bennszülöttjei között.

 

Felmerül bennem ilyenkor, esetleg nem az a Raffay Ernő súg a sajtó számára a háttérből, mely ma azon kesereg, mekkora marhák voltunk akkor, amikor a délszláv konfliktus idején nem léptünk szövetségre Horvátországgal a szerbek ellen, így szerezvén vissza mindazt, ami Trianon után odaát maradt. Így a hadügyi államtitkár történész, mint "misszionárius".

 

Ugyan nézzünk már szembe ezzel az elmebetegség gyanúját keltő hadfival, ki ma büszkén vállalja az ominózus Kalasnyikov bizniszben történő szerepkörét.

 

 

Ilyen Raffay féléknek köszönhettük mi, a szerb határ mentén élők azokat a félelemmel teli hónapokat is, melyek során naponta többször dübörögtek el e fejünk fölött azok a Kecskeméten felszálló bombázó repülők, melyek létét az állam szemrebbenés nélkül tagadta, mintha a Bácskát kizárólag süket és vak hülyék lakták volna.

 

Vessünk egy pillantást Raffay szívfájdalmára!

 

 

 

Sajátságos gondolkodású ez a Baranya megyei származású Raffay, tekintve hogy mintha megfeledkezne a szerbiai sötétzöld színnel jelölt terület bal szomszédságában látható, ettől mintegy háromszor nagyobb kiterjedésű világoszölddel jelzett területről.

Vagy talán a talányos történész arra gondolt, hogy létre kellett volna jönnie egy Horgyarországnak, netán egy Magyvátországnak?

 

Most már nem csak ki- és letagadott bunyevácként, hanem magyarként is kezdem egy szarabbul érezni magam ebben a ki tudja még milyen kézre kerülő országban.

Lehet, hogy kínai föderációként járnánk legjobban, hiszen ez esetben csak a szemünkön kellene elvégeztetnünk egy apró korrekciót ...