"Egy könyvében azt bizonygatja az ürge, hogy a zsidó pátriárkák a sumérektől származnak.

Persze elég erőltetettek az érvei."

 

Ezt nem ő találta ki, hanem rossz szövegértelmezés után magából a Bibliából vezetik le. A Tóra szerint Ábrahám pátriárka Úrból, a káldeusok városából indult el i. e. 1943-ban, és jutott el a Kánaán földjére.

 

Nekem ezzel az értelmezéssel több bajom is van. Először is a zsidó mitológia, amire a Biblia épül, magába ötvözi a pusztában vándorló Józsuéval honfoglaló, szűk értelembe vett zsidóság hitvilága és eredetmítosza mellett mindazon népekét, akiket uralmuk alá hajtottak és magukba olvasztottak. Ezeket hívjuk az egyszerűség kedvéért kánaánitáknak.

 

A kánaániták egy szintén sémi nyelvet beszélő, de kulturájában és vallásában nem a sivatagiakkal, hanem a letelepedett, városiasodott főníciaiakkal rokon nép voltak. A Tóra hemzseg a véresebbnél véresebb jelenetektől, amelyek azt mesélik el, miként pusztították el a honfoglaló sivatagi zsidók a a kánaánita városállamokat, minden lakójukkal, barmukkal együtt.

 

Ezek a történetek valószínűleg erősen eltúlzottak, mégpedihg tudatosan. Azt célozzák, hogy a későbbi korok egyetlen zsidója se hihesse, ő a kánaánitáktól származik, mindenki a győztes sivatagi zsidók utódjának gondolhassa magát.

 

Ez nagyon hasonlít arra, ami a magyar néplélekben van. Ameddig nem voltak genetikai vizsgálatok, adiig mindenki, aki nem tudott családja történetéről eleget, azt gondolta, hogy ősei Árpád oldalán lovagoltak Vereckénél. Közben pedig nem csak hogy tiszta vérű honfoglalók nincsenek mára, de jóformán senki, akinek ilyen ősei egyátalán lettek volna.

 

Ugyanez igaz a franciákra. Minden kisiskolással Franciahonban bemagoltatják, hogy ősei a gallok. A baszkokkal is, a korzikaiakkal is, bretonokkal is, algériaiakkal is. Meg azzal az ötvenvalahánymillió tiszta vérű franciával, aki nek ősei lehet, hogy római, frank, gót, burgund vagy bármilyen más vérből származnak. Szóval ez a fajta nép- és nemzetépítés ma is működik, miért ne működött volna évezredekkel ezelőtt, amikor a vérségi köteléknek sokkal nagyobb jelentősége volt.

 

Ha pedig elfogadjuk, az ókori zsidóság - hasonlóan a világ összes többi népéhez - többgyökerű, akkor a különféle genezis-történetek ellentmondásaira rögtön nagyon ésszerű magyarázat születik: ezek a későbbi, egységes zsidóságot alkotó népek és néptöredékek eredetmítoszainak kanonizált maradványai. Amióta így szemlélem a zsidóság történetét, azóta számomra nyilvánvaló, hogy Ábrahám pátriárkának semmi köze a sivatagban vándorló zsidókhoz, ő a kánaániták bevándorlásához vagy kulturális identitásához köthető hérosz.

 

Ábrahám számomra azt jelképezi, hogy a kánaán népei (négy-ötszáz évvel a sivatagi zsidók megérkezése előtt) erős kulturális vagy akár népességi hatásnak voltak kitéve Mezopotámia felől. Ez nem is csoda, ez az időszak az Óbabiloni Birodalom expanziójának időszaka, amikor a sumér (vagyis káldeus) kultúrára, de az akkádok ékírására és fegyvereire épülő nagyhatalom bekebelezte a mai Szíria és Törökország számos területét. Dél-Mezopotámia túlnépesedett területeiről telepesek indultak a Tigris és az Eufrátész felső szakaszára, akik feltehetően - mint annyi más telepes a történelem folyamán - az új városaikat a régiekről nevezték el. Így lehetett Kelet-Szíriában is egy Úr városa, ami a kánaán akkori népeinek szemében a káldeus (kulturájú) birodalomhoz volt köthető. Ábrahám tehát jelképezhetett szíriai-bablilóniai hódítókat, telepeseket, dec kereskedőket vagy papokat is, akik az írást és a magasabb kulturát elterjesztették. 

 

Ez az én verzióm.