Sándor Judit :

Szent Anna – tó 
 

Azt akarod, hogy mosolygó legyek,
bátor, kipihent és vigasztaló! -
Tudod, lelkemben sötétlő hegyek
között hűsen ring a Szent Anna-tó.

Tudod, lelkemben sötét fenyvesek
között zsolozsmát zengenek a fák.
Kórusban felel rá a végtelen:
- Nem sokat ért meg ebből a világ. –

Ilyen vagyok hát. –  Sziklák rejtekén
pihen a kincsem. –  Büszke és szabad. -
Töretlen fénye szent védelemképpen
- testőrként – ősi fenyők állanak.

- De vannak percek, amikor őrségük
- Miattad – elpihenni rendelem,
és felhozzák a vágyódó örvények
a szívemből azt, ami kristálytiszta
Élet, Boldogság, Szépség, Szerelem!