Amíg a szerencsések Lajosmizse felé haladtak a bivallyal, én az ország másik részét járva keseregtem az emberei nemtörődömségen. A következő városokban (falvakban) filmeztem.

 

Kaposvár. A mozdony állapota kielégítő. A konhya mondjuk elég gusztustalan, de kívülről nagyjából rendben van a technika.

 

Somogyszob. Azt nem értem, hogy ha egy faluban a világon semmi látványosság nincs, akkor arra az egyetlenre miért nem figyelnek oda. A gép még a Mezőkövesdinél is sokkal rosszabb állapotban van. Mindenhol lukas, a szétesés határán áll, gyalázat a köbön. MOndjuk mást nem is nagyon várok egy olyan csapattól, amelyik a biciklit ide támasztani tilosfelirat alatt tárolja a kerékpárjait.

 

Gyékényes. Szép. Látszik, hogy foglalkoznak vele, és nemrégiben újították fel. A napos oldalon mondjuk már kezdi ledobálni a festéket, most kellene megfogni a dolgot, hogy ne terjedjen. De ezzel együtt a mai portya kiemelkedően legszebb darabja.

 

Nagykanizsa.

OKU 4: ácsorog egy udvaron, nemrégiben még vendéglátó egységként működött. Nem rossz az állapota, de azért némi odafigyelést már megérdemelne. Ha így marad -ahogy Vass Bandi mondaná- elrombol két éven belül.

 

424: 1980-ban állították ki a helyi MÁV-osok. Azóta nagyjából semmi nem történt. Rothad, hullanak róla a lemezek. Elkeserítő az állapota.

 

375: egyben van, csak egy nagy olajozás kellene. Legalábbis kívülről. A konyhája ugyanis beszakadt. Ettől függetlenül ez az a gép, amit szerintem különösebb tőke nélkül is rendbe lehetne tenni, ha valaki foglalkozna vele, és nem tenne rá nagy ívben.