:-)))

AUGUSZTUS

" Álmos, porszagú a csend. A világ semmiképpen nem akarja elhinni, hogy hajnal van, de a derengés felhígítja a sötétséget, s a fecskék kisurrannak az eresz alól. Ásítva tápászkodnak a szürke fák, és az árnyékból kiemelik lomha hátukat a szalmakazlak. Még nyújtózkodnak a szalmaszálak, még lehelik magukból a tarlók kenyérszagú melegét, de ez már az aszalódás kesernyés cukra, a búzamezők fiatalságának öregedő emléke..."
"Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatóznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a Nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről...
A letarolt búzamezőkön...elgondolkodva dől a kereszteknek az öregedő Nyár.
...a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntéseken. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset...
A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon..." "...part alá bújnak, hogy a hátuk ki ne púposodjék a vízből, csemegéül a gémeknek és a gólyáknak..."
"...a malmok se zúgnak hangosan...Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen, és az öreg kerék úgy lapátolja a patakot, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét..."
"...a nap tüzes kereke szikrázva mászik az égi dombon, s a forrás mellett, mélyen az erdőben szuszogva alszik a ráncos képű, pocakos Augusztus.
Alszik és izzad. Elszórta már, amije volt, s a napra bízta a világot...A nap a tetőre ért, dél van. Lángol a föld, és mozdulatlan minden, csak a delelő ökrök farka ostorozik, mert az erdőből bögölyrajok zúdulnak ki...Ez az idő az ő idejük és a szöcskéké, akik nagyokat ugranak, rajvonalban rágva a legelőt, ámbár ebben a hőségben még ugrálni is igazán furcsa gusztus..."
"... tikkadtságában útra készülés van, egy kis búcsúzás..., és mégis akad az erdő lakói közül, amelyiknek most kezdődik a nász...párt keres magának a koronás fejű őzbak..."
"...az árnyékok óramutatója lassan délutánra fordul, és a dombok mögött mintha az alkony vágya sóhajtana...
A dombon szőlők...A fürtök megbújnak a ...levelek hónaja alatt, gyűjtik a cukrot, amiből boldogság lesz, és gyűjtik a cukrot, amiből boldogtalanság lesz, és gyűjtik a cukrot, amitől elmúlik mind a kettő...
De ezenközben integetni kezd a vén diófa levele, s az érő fürtök megmártják magukat az alkony barna áradásában.
A nyugati ég vörös, s az est már elindult az erdőből..."
"...- Krii, kirii...
- Miért sírsz, kis tücsök?...,hiszen nyár van még! Gyümölcs a fán, tőkén a gerezd, és a magtárakban meghajlanak a gerendák...
- Nyár...?- pendül meg a kis citera. - Nyár? Hát nem látsz? Hát nem érzed? Hát nem hallod? ...még nyári suhogásban ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak már, és egymásra rakják a sárga leveleket..."
"...a nyárvégi csillagos ég alatt...halkan csoszogott utánunk az Idő..."

Fekete István - novella részletek
:-)))