Az egyik általános fájdalmam:

"Magyar Géza magyarországi magyar álampolgár, magyartanár (tehát magyar tanár is); Magyar Nemzetet és Magyar Narancsot olvas és a magyar nemzet jövőjén el-eltűnődve mélázik azon, lesz-e valaha magyar narancs; nemzeti ünnepeken kitűzi a magyar nemzeti lobogót és meghallgatja Magyarország nemzeti himnuszát, a magyar Himnuszt; kedveli a magyaros konyhát és olvassa a Magyar Konyhát; magyar borokat kóstolt már a Magyar Borok Házában is; nem kedveli a Magyar Postát, bár a magyar postásokkal semmi baja sincs; Magyarország futballválogatottjának, a magyar válogatottnak hangos "Hajrá, magyarok!" kiáltozással szokott szurkolni még olyankor is, amikor az aranylábú fiúk rosszul játszanak; nem kedveli a kereskedelmi tévéket: számára a Magyar Televízió a magyar televízió; városlakóként is szívén viseli a magyar mezőgazdaság sorsát és évente ellátogat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba; és igyekszik minden tanítványának megtanítani a magyar helyesírás - és a 'magyar' helyes írásának - szabályait."

(Innen: http://hannibal.blog.hu/2009/07/21/a_magyar_helyes_irasa)