"Nahát-nahát, pedig egyrészt ez nem ok-okozati összefüggés kell legyen, másrészt szerintem nagyon rosszul látod."

Pécsen az általános városképhez hozzátartozik az egymásba érő buszok látványa (főleg a belvárosban, Rákóczi út). A buszokon a kihasználtság szélsőséges, még az egy irányba közlekedő, majdnem egy uticélt elérők esetén is. Látni kitömött autóbuszt, de mindjárt mögötte "töküres" kocsit is, pedig egy csapásirányon közlekednek. Az összkép az, hogy a kibocsátott férőhely megfelelő, csak az elosztással van a baj. Tehát a kilométer szintentartása mellett (még ha rosszul is látom) azt értem, hogy bőven van tartalék a rendszerben. Papíron nagyon frankó levezetni, hogy a Zsolnay V. és a Komlói úton a 48-as tértől Fehérhegyig nagyon jó a közlekedés, de a valóságban egymás seggébe érnek a buszok. Kettő-három egyszerre jön, majd pedig utána szünet, még akkor is, ha a papíron nem így kellene jönni. Másik példa a 2-es és betétjárata, a 2A esete. Uránból még 5 perc különbséggel indul a két járat, de az Árkádnál már "vonatoznak". Az utasnak meg csak a rossz tapasztalat marad meg az emlékeiben, hogy kitömött 2-essel szokott utazni, de a jó emlék, a "sumákoló" 2A-n való szabad ülőhelyes utazás már nem. Tehát bőven van kilométer nem kell növelni, csak gazdaságosabban kell elosztani és máris lehet kinálati menetrendet alkotni.

Az fafej gondolkodásra vall, hogy ha "gyártjuk a kilométert", akkor majd lesz utas. Nem itt van a kutya elásva, hanem ott, hogy az utas konfortérzete (mint végeredmény) miként alakul. Tehát a menetrendszerűség betartása (még a jelenlegi hálozat esetén is) sokkal többet ér minden másnál, ami csak pénzkidobás lenne, de utasokat nem vonzana.