Kedden reggeltől szakadt az eső…Ültem a fodrásznál,és sírtam…Ültem a kozmetikusnál….és sírtam…az eső esett,és én sírtam…a kozmetikus folyton újra sminkelt…az eső esett és én sírtam… :( Eljött az öltözködés ideje,kaptam 1 kedves indiai lányt,hogy majd ő segít nekem felöltözni, meglátta a ruhámat,összecsapta a kezét,elsápadt és kirohant…Visszajöttek ketten.Megnézték a ruhát,elborzadtak,kiszaladtak.Na ekkor már forgattam a ruhát.Szakadt?Koszos?Kiégették?De semmi…

Vissza jöttek 3an.Mindegyik próbált mosolyogni,de kétségbe voltak esve.Mutatták a főzős részt,hogy ez mi,ők ilyet még nem láttak.Mondtam csak adják rám fentről,majd mondom,hogy kell…Végül bárhogy mutogattam,bármit mondtam nem értették…kértem őket hívják be az esküvőszervezőt,a tolmácsot…semmi.Csak vitatkoztak,és azt fújták kicsi a ruha,összement….Végül megértették a fűző rejtelmeit,sikerült befűzni a ruhát,fejemre került a fátyol,megérkezett a virágcsokrom,az esküvőszervező és a tolmács is…elkészültem…kimentünk a kertbe és: és és és sütött a nap… :))

Most mennem kell,de fogom folytatni az esküvővel!!