Persze mindez frekvencia függő is, hiszen ahogy növeljük 0-ról a frekvenciát, a munkát végző elektronok hatásai egyre inkább a vezető külső felülete felé tolódnak. Ebben az esetben a vezeték közepén az elektronok például semmiről se tudnak, hogy mi történik a felület közelében. A magasabb frekvencia egyszercsak kilép a vezetékből. Ez teszi lehetővé a rádió sugárzást, ugyanis az antenna, mint vezeték, már nem vezetékként funkcionál, hanem mint sugárforrás. Az persze már más kérdés, hogy az elektronok hogyan kérik meg a társaikat az energia áramlás folytatására, hiszen a valóságban nem lépnek ki az antenna vezetékből, mert az bizony anyagösszetétel változást okozna az antennában. Inkább azt lehetne mondani, hogy kilépés helyett teret hoz létre maga köré, azaz az antenna köré egy térbuborékot, ahol a hatását, hatás változásait érvényesíteni tudja. Ezt a térbuborékot mi is érzékelni tudjuk, elneveztük mágneses térnek.
Az, hogy már régen rájöttek arra, hogy a repülés térbuborékban is lehetséges, valóban nyithatott volna új távlatokat.
A borostyánkő dörzsölésre felvett sztatikus terét már a görögök is ismerték. A sztatikus és mágneses tér kölcsönhatásai megnyilvánulnak a régi vákuum képcsöves televíziókban is. Akár az atombombával, a vákuum képcső megjelenésével is az emberiség véletlenül beletenyerelt a térbuborék rendszerbe?