RAFFAI SAROLTA
            (1930 – 1989)
        MÉRT SUTTOGOK?

A márványfalak hogy tüzeltek…
mára hidegek, mint a jég.
Nincs ugyanaz, nincs ugyanott –
nincs majd, s nekem nem kell a még.

-

Mi lesz egyszer a feledésből?
Mi lesz veled, mi lesz énvelem?
Keserű bogyó a borókán –
már színtelen.

-

És odafenn a csillagok?
Ezernyi gyémánttű-torok.
Dehogy van sorsuk ott megírva!
…Mért suttogok?