Nos mi tegnap voltunk nála az osztálytáborba :D
Minden annyira meghitt volt. A helyek kicsit szűkösök tényleg, legszívesebben elmennék önkénteskedni oda, jó mondjuk ha egy nagyobb csoport menne, mert Pesten lakunk. Felvitt minket a padlásszobába, és mesélt, gyönyörű volt... Nagyon sokan sírtuk, a végén azt mondta, hogy mi mindig úgy érezzük, hogy hozzá haza megyünk, és abban a pillanatban, valahogy mindenki így is gondolta, eleinte humoros volt, vicces volt, a majom, minden. Hihetetlen mekkora erő kell ehhez, amit ő csinál. Mindent a szeretet vesz körül, a kitüntetéseket szerintem örül neki, de nem bánná ha inkább mondjuk egy kis segítő kezeket adnának mellé, vagy helyette. Mondta is, hogy itt vannak még ezek, de túl kemények, a madarak nem tudják őket megenni... Egy rakás kupa, érem, kitüntetésre mutatott. Mondta, milyen jól ellenénk, valaki őzikét terelne, cumiztatna, állatot etetne, sétáltatna...
Egész életembe tisztelni fogom ezt a bölcs, szeretetteljes embert, mindig emlékezni fogok rá, s ha csak tehetem visszamegyek és ha nagyon-nagyon szeretnék segíteni ebben a munkában egy kicsit...