Nem azt mondtad, hogy nem nyertünk semmit, hanem azt írtad: esélyünk sem volt nyerni. Nézzük az esélytelenségünket, sorolom:

 

2005. Montreal VB-döntő, 7-8 a szerbek ellen - ezüst

2006. Belgrád, EB-döntő 8-9 a szerbek ellen - ezüst

2007. Melbourne, VB-döntő 8-9 a horvátok ellen - ezüst

2008. Malaga, EB-elődöntő 7-8 a szerbek ellen (h.u.) - bronz

 

Nem vettem bele az elbukott VL-döntőket (ezüstök), meg az elbukott VK-döntőt 2006-ban (ezüst a szerbek ellen 9-10).

 

2004, az athéni döntő óta mindannyiszor döntősök voltunk, Malagát kivéve, ott bronzot szereztünk. Az igaz, hogy mindannyiszor mi húztuk a rövidebbet, de hogy esélyünk sem lett volna, az hülyeség. Nézd meg ezeknek a döntőknek, elődöntőknek az eredményeit, mindannyiszor 1-1 góllal maradtunk alul. Van ilyen, bár senki sem szereti.

 

Vagy nézzük meg a komolyabb (vagy nagyobb múltú) csapatok elleni mérlegünket 2005 óta:

 

szerbek         0-1-9

horvátok       9-3-2

montenegro  2-1-1

spanyolok     8-0-0

USA               6-0-0

olaszok         3-1-0

németek      14-1-0

görögök       10-0-0

oroszok        7-0-0

 

Négy csapat tudott minket elkapni nemzetközi szinten 5 év alatt: a szerbek ugye rendre, de az olimpiákon folyamatosan becsődölnek, de kaptak már ki VB-döntőn, EB-döntőn is azóta, szóval náluk sincs kolbászból a kerítés, a horvátok 14 meccsen 2-szer, igaz, abból az egyik nekünk nagyon fájó, meg a montenegróiak 1 EB-csoportmeccsen. Rajtuk kívül még a románok vertek el minket idén egyszer egy barátságoson. A világ minden csapata ellen pozitív a mérlegük, sőt: fölényes (spanyolok, olaszok, USA, oroszok, horvátok, németek, görögök - bár egyesek mostanában sehol sincsenek)

Persze, nem megy a szerbek ellen, ezt mindenki látja, de előbb-utóbb ennek is vége lesz. A 80-as évek végén, a 90-es évek elején meg olasz-fóbiánk volt (emlékszem, mennyire ki voltam borulva fiatal srácként ettől), azon is túltettük magunkat, amint a mellékelt ábra mutatja.