Nekem egy ilyen szomszédom van, egy lenti kertvégien, akivel kb. 2m közös telekhatárom van. Nekik is kertvég, évente párszor látok arrafelé embert egyáltalán, de hétvégén az autójukat gyakran takarítják, kinyitott ajtóval bőgetik, a döngés elborítja a kertet félnapokra. Egyikükkel, valami nővel volt egy érdekes beszélgetésem. Valami fiatalemberrel sündörgött a közös telekhatár környékén.  Köszönök nekik, semmi.

 

Egyszercsak hallom a nő nekem kiabál:

 

- Maga lopta el a deszkákat?

Na mondom ez érdekes, kicsit tettem mintha nagyot hallanék.

- Magaaa lopta eeel a deszkááákat?

Mondok: - Kezét csókolom.

- Jónapot. Maga lopta el a deszkákat?

- Csak azért mondtam, kezét csókolom, mert gyerekkoromban úgy tanítottak, hogy ha valakivbel szóba akartnék elegyedni akkor illik köszönni.

- Jónapot, maga lopta el a deszkákat?

- Persze nem kötelező köszönni, csak én valmiért úgy megszoktam, de amúgy nem előírás.

- Maga lopta el innen a deszkákat?

- Nem.

 

Na errefelé lejt a kertem, ezen a szakaszon volt egy félméteres lépcsője is a terepnek. Ezt lezártam betonnal, a kertvéget feltöltöttem, építettem egy méteres beton támfalat alappal. Ebbe a sarokba építek egy kerti pavilont (japán stílű teaház:-) ami nyitott oldalú lesz kivéve ebbe az irányba, errefelé téglafal beforduló fülekkel, hogy ne lehessen mögé lesni. Persze főleg azért mert a főutca zaja is onnan jön, de azt sem bánom ha végleg lezáródik az építő jellegű beszélgetések korszaka. A többi szomszédom szerencsére teljesen trendes, adunk egymásnak frissen termett gyümölcsöt, palántát, házi bort, vagy ahol öreg van oda abban is besegítek, hogy ne a nyolcvanéves néninek kelljen fölemelni, lefektetni a férjét ha megszédült szegény öregúr.

 

Ennyit a rövidhullámú rádiózásról:-)))