Saját tapasztalat következik. De minden gyerek más.

Mi szerintem ott "csesztük el", hogy 2 évesen a lányom is érdeklődni kezdett a bili/wc stb. iránt, de még messze volt attól, hogy szólni tudott volna, csak tetszett neki, hogy ráül és még ujjongunk is. :-) Nyáron volt egy időszak, amikor egész nap alig volt rajta ruha, és csomószor ráült a bilire magától. Egyszer levettük róla a pelust, hogy üljön rá úgy. Nagyon jól elvolt - amíg véletlen bele nem kakilt a bilibe. (hagsúlyozom: tudatosságól szó sem volt! Csak addig ült rajta, míg egyszer sikerült). Azt a kiborulást nem tudom semmihez hasonlítani; önmagából kikelve, rémülten visított; vagy fél óra kellett, mire megnyugodott. Több hónapig a közelébe sem ment a bilinek. És a mai napig (3 éves múlt májusban) csak pelusba hajlandó kakilni, hiába pisil mindig a wc-be/bilibe; a kaki előtt is szól, de nem hajlandó máshova kakilni. Szóval túl kicsi volt még hozzá akkor; simán lehet, hogy amiatt a trauma.

Most azt mondom, nem kellett volna még akkor ráültetni a bilire, mert kicsi volt még. Egyértelműen látom, hogy várni kellett volna még 1 évet; most már tud szóni, ha kell bármi.

De: hangsúlyozom, hogy ez az én gyerekem, és ő meglehetősen érzékeny típus. Simán lehet, hogy más gyerek pedig örült volna a sikerélménynek és nagy lökést adott volna neki, aztán 2 évesen szobatiszta lett volna.

És vannak olyan gyerekek, akiknek jót tesz a "játékos szobatisztaságra szoktatás", vannak, akiknek pedig nem. Én utólag úgy látom, hogy a kisebbik lányommal semmiféle szoktatást nem fogok csinálni; szvsz akármit is csinál az ember, a gyerek akkor lesz szobatiszta, amikor testileg és lelkileg is megérik rá.

Szóval szerintem próbálj meg a Te gyereked ismeretében, saját megérzéseidre hallgatva dönteni; szakkönyvek meg mondhatnak akármit, mert nem a Te gyerekedről szólnak.