denes Creative Commons License 2009.07.27 0 0 topiknyitó
Reggel fél hatkor már él a piac. Hegyekben a zöldség. Mögöttük kis hegy emberek a hmongok. Szemük fürgén forog a vásárlók után. Szüntelenül rakosgatják, forgatják az árút. Mézet árul egy elegánsan öltözött úr, mellette széles kalapban betonvasból hajlított müvek, kerti dísznek. Napszemüveg, hagyma, ridikül, barack, sajt, nöi ruha, marhahús, természetes illatszerek, pattogatott kukorica, sütemények, házi pörkölésü kávé, házi szappan...és a sarkon sörben áztatott kolbász, fött kukorica, danish cake, frissen préselt narancslé...
...és valahol szól a zene.
Hegedü. Vivaldi.
Vivaldi kolbásszal, reggel öt harminckor. Nem is rossz.
Vivaldi átvált Elgárra. Kolbász elfogy, narancslé is.
Megkeresem a müvészt. Tátva marad a szám.
Lehet vagy 18 évs, szöke kislány, angyali figura. Fekete pulóver, fekete nadrág. Tiszta napsütötte arc. Elötte a földön a nyitott hegedütok, benne néhány dollár.
Sajnáljam? Azt nem lehet.
Most már a Salut d'Amour-t játsza. Gyönyörüen.
Megvárom míg befelyezi. Megintervjuvolom.
- Ilyen korán?
- Már van hallgatóság, - mutat körbe a vonóval.
- Menny jön össze?
- Nem is tudom, nem szoktam megszámolni.
- ?
- Látom csodálkozik.
- Igy van.
- Napi 3 órát kell gyakorolnom. Itt nem zavar semmilyen akusztika, muszály "dolgoznom", itt nem lehet lógi. Hétvégén kijárok ide. Ami összejön az megy az engedélyre. Mert az is kell. 9-kor már kész is vagyok. Élvezem a közönséget. Szeptemberben felvételizek. Nagy zenekarban szeretnék játszani, aztán majd meglátjuk. Addig is gyakorolnom kell, sokat.
Mindezt szinte egyszuszra adja elö. Biztos nem én vagyik az elsö aki tátott szájjal hallgatja.
Elmenöben valami Mozartot hallok, de nem ismerem fel.