Metell Creative Commons License 2009.07.26 0 0 7420
Hát látom, hogy nagy most itt a csend, de nem bírom ki.
Undorodom attól, ami történik. Egy hányás, egy szemét, egy emberhez méltatlan sz*r.
A máskor oly kedves utcáink, ahol szinte mindenkit ismerhetnék, ahol reggelenként futok, ahol szépen süt a Nap, és ahonnan mosolygós reggel a kilátás a Pesti medencére, most tele van szennyel. Széttúrt lomkupacok, szélfútta szemét. Egy hányás.
És itt az alien csapat. Nem tudni honnan jöttek, hová tűnnek, emberek ezek is, de nem ismerem őket. Sose láttam. Itt kempingeznek a házaink előtt, és pusztán azzal, hogy idegenek, és nem mennek azonnal tovább, megzavarják a nyugalmunkat, felborítják a békénket, megrémítenek, és óvatosságra késztetnek.
Elviszik amit guberáltak, valahol szétszedik szortírozzák, és ami nem kell majd nekik, azt valahová lerakják, ahonnan biztosan nem viszi el a kukáskocsi.
És így történik ez városszerte. Nem tudtam lefordítani semmilyen nyelvre, hogy mi történik itt ezeken a napokon. Külföldi vendégeink láttak már ilyet a belvárosban is, és máshol is, és nem értik. Nem is lehet. Dől ki a mocsok, a szenny az utcára, és ott a marakodó guberátor csapat. Mert ami a lakásban még csak felelsleges tárgy, az az utcára téve szenny, szemét.
Méltatlan, és megalázó ez a néhány nap. Mindnyájunk szégyene. Egyszerre szembesülünk saját mocskunkkal, és azzal a szegénységgel, amely még ebből is gazdagodni képes, és szeretne. A reszt. Amivel/akivel már senki nem akar, vagy nem tud gondolni. Egymás mellett hever az utcán. Jobb sorsra érdemes. Ott van az utcán, amit elhordtunk, amit elkoptattunk, ami/aki leszakadt tőlünk, amit/akit el akarunk felejteni, amitől/akitől megszabadulnánk, mert ami/aki emlékeztet arra, hogy valamit rosszul csinálunk.
Szégyen. Legalább a tárgyakat intézzük el kulturáltabban, ha már az emberek nyomorával nem bírunk. Vajon hogy csinálják ezt kultúrnemzetek? Mert mi itt most pocsékul vizsgázunk...