Sok jótanáccsal nem tudok szolgálni, de ha vigaszra vágysz, olvasd vissza a hsz-eket, amiben Ügyessel kapcsolatos gondjaimról írtam. Még mindig új és újabb rosszaságokat követ el. Az egyetlen amit tehetek ezek ellen: úgy szeretem, hogy mindig mindent megbocsátok neki. A kiásást - mármint azt, hogy a kutya kiássa magát a kertből - esetleg meg lehetne szüntetni azzal, hogy a kerítés alá beástok valami hálót. Persze ez baromi nagy meló, meg nem is olcsó, de a cél és az eszköz viszonyát biztosan ismered. Nálunk - mivel a kutya fölül járt ki - fél méterrel meg lett emelve a kerítés teteje, úgy, hogy az emelés befelé dől. Mint az állatkerti ketreceknél. Qrva ronda, de bevált. A séta nálunk se jön össze, mert a család legerősebb tagjai sem bírnak Ügyivel, ha kikerül az utcára. Hát nem megyünk. Az ásás nálunk is probléma, betemetjük, ordibálunk. Ügyes lapít, majd farkát csóvizva bocsánatért könyörög. OK. Ha megkapja a bűne bocsánatát, máris felhatalmazva érzi magát, hogy újra kiássa azt a lukat, amit fél órája betemettünk. Szerintem azt gondolja, hogy valamit oda dugtunk. Eltökélte, hogy ő majd jól megkeresi.