:-)))

Július 25.: - Jakab napjáig, az aratók igyeketek befejezni a munkát, mert a megfigyelés szerint - " Ami a földeken marad, az ott is vész!" - ez Jakab zivatart hozó kedvére utal.
A Jakab napi időjárás előre jelzései szerint, ha ezen a napon tiszta az éjszaka, bő termés várható. A délelőtti idő, a karácsonyi időjárást mutatja, mert ha erősen felhős az ég, akkor nagy hóra kell számítani. Érdemes megfigyelni a hangyákat, mert ha Jakab napjáig nagy halmot hordanak, hideg esztendő következik.
A szőlő e naptól, édesdni kezd.

Az aratás végén hagyományosan, az utolsó táblát talpon hagyták, föláldozták.../ madaraknak, szegényeknek.../, abban a reményben, hogy a következő évben jó termés lesz.
Az utolsó kévéből egy-egy kis csomót mindenki hazavitt, és az őszi vetőmag közé vegyítette.
Az utolsó szálakból készítette el a marokszedő az aratókoszorút is/ formája: koszorú, csiga, korona.../. A nagyobb koszorút, általában vesszőre fonták, vagy favázra erősítették, mezei virágokkal, színes szalagokkal díszítették.
Az aratás után, azt rúdra, vagy fejre helyezve, ünneplőbe öltözve, szertartásos keretek között adták át a gazdának. Az arató menet a falun haladt át, s a lakosok a koszorút és vivőjét vízzel öntözték. / bőségvarázsló, esővarázsló hagyomány /
Hasonlóan a fogadó gazda, gazdasszony is meglocsolta, megköszönte az adományt, áldomást ittak, étellel is megkínálták az aratókat. Az aratókoszorút a tisztaszobába az asztal fölé, a mestergerendára akasztották. Az új vetéskor kimorzsolták, összekeverték a vetőmaggal, így biztosították a jövő évi jó termést.

A nagy munka befejezését a nagybirtokon dolgozó időszaki munkások arató bállal, táncmulatsággal zárták. Az aratóbál hagyománya napjainkban is élő szokás.

:-)))